A kalocsai második székesegyház és faragványai

ELŐSZÓ

Ez a könyv a kalocsai második székesegyház egykori épületével, díszítőfa­ragványaival és azok kapcsolataival foglalkozik, valamint tartalmaz egy füg­geléket, amely a főszöveget kiegészítendő az 1200 körüli évtizedek magyarországi díszítőfaragványainak egy jellegzetes csoportján alkalmazott kompozíciós megoldásokat, levéltípusokat és részletformákat mutatja be. Ez a könyv az újvidéki Forum művészettörténeti sorozatában a harmadik kötetem, amely az aracsi templomromot tárgyaló elsőt és a vértesszentkereszti rom művésze­tét, valamint az esztergomi Szent Adalbert-székesegyház és királyi palota fa­ragványait, illetve ezek modenai összefüggéseit kutató másodikat követi.

A második és a jelenlegi kötet közt négy év a különbség. Ez az idő ele­gendőnek bizonyult arra, hogy kiderüljön, a Bordás Győző által megálmo­dott sorozat nem értelmetlen és nem is sikertelen vállalkozás, sem a vajdasági magyar nyelvű tudományosság, sem a magyar művészettörténet-írás szem­pontjából. A korábbi kötetek ugyanis elfogytak a könyvesboltok polcairól, hogy a könyvtárakéira és a művészettörténet iránt érdeklődőkéire kerüljenek át. De ezeket a köteteket nemcsak az érdeklődők forgatják, hanem a szakmai közönség is, amit a számos személyes megkeresésen kívül mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy tanulmányaim megállapításai mások publikációiba is átkerülnek, sajnos nemegyszer a forrás feltüntetése nélkül, olyanokéba is, akik korábban az új tudományos eredményeknek nemcsak az elfogadásától, de a megfontolásától is elzárkóztak. Persze ellenpéldák is akadnak: olyanok idéznek, akik elzárkóznak a megállapításaimból levonható következtetések elfogadásától. A korábbi köteteket ugyanakkor a művészettörténetet hallgató egyetemi diákság egy része is használja, vizsgákra készülve vagy szemináriu­mi és diplomamunkát készítve – számomra talán ez a legnagyobb öröm.

A kéziratok megszületése között viszont nem telt el annyi idő, mint a kötetek megjelenése közt, sőt azok a részeik, amelyek a díszítőfaragványok­ról szólnak, és eredetileg a 2003-ban befejezett doktori disszertációm szá­mára készültek, nagyjából egyidősek. A kalocsai tanulmányomnak ezeket, a Marosi Ernő felügyeletével megkezdett doktori tanulmányaim idejéből származó részeit a Dél-Alföld és Szer című kötet folytatásaként tervezett kiadvány számára kezdtem el építés- és építészettörténeti elemekkel bőví­teni, Takács Imre ott megjelent kalocsai írásának párjául szánva. E bővítés­ben Tóth Sándor volt segítségemre, akivel a 2001/2002-es tanévben, amíg a Cambridge-i egyetem vendégszeretetét élveztem, levélben tartottam a kap­csolatot. A munkálatok a Dél-Alföld kiadóinak és/vagy támogatóinak folya­matosan változó igényei következtében egészen 2006 őszéig elhúzódtak, de számomra nem teljesen haszontalanul, hiszen mindeközben nyílt alkalmam Rostás Tibor szerkesztői és lektori véleményének megjegyzéseit megfontol­nom. Az említett igények állandósuló, egyre kevésbé szakmai jellegű, a ter­vezett, szóban forgó kiadványnak a megjelenését is akadályozó változásai arra késztettek, hogy tanulmányomat visszavonjam. Tekintve, hogy a Forum késznek mutatkozott a sorozatunk folytatására, úgy döntöttem, hogy ezt a kéziratomat bocsátom az új kötet rendelkezésére. A kéziraton 2007 tavasza óta nem változtattam. A megjelenésre várva, amely várakozás lerövidítésé­ért és eredményes lezárásáért Papp Árpádot illeti hálás köszönet, a témáról Kalocsán a főiskola docenseként konferenciai előadást tartottam, megálla­pításaimat pedig a konferencia kötetében siettem publikálni – mindenféle „elhíresülést” megelőzendő (A kalocsai második székesegyház faragványai és építéstörténete. In: Tudományos mozaik IV. A tudomány keresztútjain. Szerk. Tompáné Dr. Daubner Katalin. Kalocsa, 2007. 205-226.).

A kötet fényképeit és reprodukcióit magam készítettem, kivéve a paksi Városi Múzeum faragványait ábrázoló kettőt, amelyeket K. Németh And­rásnak ezúttal is köszönök.

Budapest, 2010 márciusa R. E.