A budapesti Zeneakadémia Liszt Ferenc téri épülete nem ismeretlen a művészet története iránt érdeklődők számára.
A szakirodalom nem mulasztja el felhívni az épület létére a figyelmet, magáról az épületről és művészetéről mégis keveset tudunk. Annak ellenére, hogy az építészek kiléte (Giergl Kálmán és Korb Flóris), az építkezés kora (az első terv 1902-ben, az épület viszont 1907-ben készült el), az épület stílusa (historizáló és szecessziós elemek keveredése), díszítésének központi motívuma (Körösfői-Kriesch Aladár freskója), valamint az itt működő intézmény (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) története jól ismert, a palota művészetének kérdései jórészt megválaszolatlanok.
A kötet, amelyet az olvasó most a kezében tart, építéstörténeti kérdéseket tisztáz és a művészi szándékokra vonatkozó eddig megválaszolatlan kérdésekre fókuszál. Az épület vizsgálatának segítségével – művészettörténeti elemző és értelmező leírás – bemutatja a művészi program megvalósult eredményeit, amely által körvonalazható az eredeti művészi szándék.
A tanulmány központi része a művészi szándékokat kialakító és mozgató ikonográfiai program rekonstrukciójára és interpretációra, valamint a program megalkotóinak, előképeinek és forrásainak a meghatározására vállalkozik.