Az aracsi templomrom

ELŐSZÓ

A Tanulmányok az 1200 körüli évtizedek magyarországi művészetéről cí­mű sorozat első két kötete három művészettörténeti tanulmányt tartalmaz. Közülük kettő egy-egy templomrom művészetével foglalkozik, azok építé­szeti maradványait és épületszobrászati részleteit egyaránt tárgyalja, míg a harmadik témája kizárólag épületszobrászati vonatkozású. A tárgyalt emlé­keket a szakirodalom mint egymáshoz közeli időben létrejötteket kezeli, és köztük kapcsolatokat tételez fel.

A három tanulmány közül elsőként a jelen kötetével, az aracsi templom­romról szólóval foglalkoztam. Később írtam az aracsi kőfaragók tanultságának az eredetére vonatkozó tanulmányaimat összefoglaló munkát, amely az esztergomi antikizáló fejezetplasztika kompozíciós megoldásait és azok rokonait tárgyalja, valamint a vértesszentkereszti romról szóló írást, amely­nek a kutatását az Aracson megfigyelt építészeti megoldások előképeinek a vizsgálata indította el.

Az aracsi templomrom című tanulmány eredeti változata Tóth Sándor ve­zetésével írt szakdolgozatnak készült, amelyet a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Művészettörténeti Tanszékén 1997-ben védtem meg. Ku­tatásaim eredményeinek publikálásával, illetve konferenciákon való előadá­sával többször foglalkoztam. A szakdolgozat rövidített változatban A közép­kori Dél-Alföld és Szer című tanulmánykötetben jelent meg 2000-ben. Ez szakmabeliek szűk körében terjesztett könyv, a tudomány iránt tágabb össze­függésekben érdeklődők, még magával a templomrommal foglalkozók előtt is, észrevétlen maradt. Részben ezt felismerve vállalkoztam a megjelent szö­veg újbóli elővételére, és egy újabb publikáció számára való átdolgozására. Ennek az eredményeként most egyrészt a szakdolgozatnak olyan részei ke­rülnek közlésre, amelyek a tanulmánykötetben teijedelmi okok miatt nem je­lenhettek meg, másrészt néhány újabb megállapítással jelentkezem.

Az aracsi templom művészetének összefüggéseit kutató kérdéseket nemcsak a korabeli emlékanyagnak a háborúk és más pusztítások által meg­tizedelt volta, hanem a korunkra fennmaradt emlékek tudományos feldolgozatlanságának vagy értékelésének az elégtelensége, illetve elavultsága miatt sem lehet maradéktalanul megválaszolni. Amíg az elpusztult emlé­kekre vonatkozó tárgyi ismeretek esetleg egy-egy szerencsés ásatástól és az eredmények publikációjától, vagyis a régészet oldaláról várhatók, addig a művészettörténeti irodalom említett hiányosságainak a pótlásához, a felme­rülő új problémák megoldásához a sorozat következő kötetében szolgálta­tok adalékokat. Ezek közlését az aracsi templom tanulmányozásához, érté­keléséhez, illetve az általam felvázolt értékelési lehetőségek jobb megérté­séhez is szükségesnek tartom.

A sorozat második kötetének esztergomi tanulmányát a királyi palota Szent István Termének füzérdíszes fejezete köré szerveztem. A darabra, an­nak ellenére, hogy az Árpád-kori Magyarország egyik legismertebb faragványa, csak néhány szakirodalmi észrevétel vonatkozik. A fejezet és a to­vábbi esztergomi antikizáló faragványok már a szakdolgozat írásakor fel­keltették a figyelmemet, de komolyabb kutatásukra csak az 1997-ben, Ma­rosi Ernő felügyeletével megkezdett PhD tanulmányaim keretében került sor. Munkám a 2003-ban befejezett és a következő évben megvédett Ma­gyarországi növénydíszes fejezetfaragványok az 1200 körüli évtizedekben,valamint kompozíciós összefüggések és stílusrétegek az esztergomi és a pilisszentkereszti művészeti körökben című doktori disszertációm megfo­galmazása előtt született, de a jelenlegi formáját a disszertációra való hivat­kozásokkal és a 2004-es kutatásaim eredményeivel vagy az azokra való utalásokkal kiegészítve nyerte el. A 2004-es kutatásaim, amelyeket Eötvös-ösztöndíjasként a fiesolei European University Institute vendégkutatója­ként Firenzében és Modenában végeztem, az esztergomi antikizáló farag­ványok modenai kapcsolataival foglalkoztak, eredményeiben kiteljesítve és megerősítve a disszertációm vonatkozó téziseit, illetve kiteljesítve azt a vizsgálatot, amelynek első eredményeiről még 1998-ban, a Kilátóban ad­tam hírt.

A Csák nemzetség vértesszentkereszti monostorával foglalkozó tanul­mány építészettörténeti vonatkozású része 2001-ben készült. Megfigyelé­seimet, amelyekre az ásató régész publikációit felhasználva és a helyszínen elvégezhető megfigyelések alapján tettem szert, ugyanebben az évben egyrövid írás formájában, a Paradisum plantavit című pannonhalmi kiállításkötetében ismertettem. A tanulmánynak a fejezetfaragványokat és azok összefüggéseit tárgyaló részei – amint azt a témának a növénydíszes fejezetekre való korlátozása jelzi – a disszertációm számára készültek.

E könyv megjelentetésének az ötlete Kalapis Zoltántól származik, aki­nek ezúton is szeretnék köszönetét mondani. Az ötlet megvalósításának az érdekében tett lépéseiért Bordás Győzőnek vagyok hálás. A tanulmányhoz tanárom és mesterem, Tóth Sándor nyújtott szakmai tanácsokat: az aracsi romról szóló szakdolgozatomat az ö vezetésével készítettem, az esztergomi tanulmányt is a kezdetektől kísérte figyelemmel, észrevételeit Vértesszentkereszt kutatásakor is kamatoztattam. Eredményeimhez a múzeumok és kőtárak, illetve a vizsgált épületek – mindenekelőtt a modenai székesegy­ház – alkalmazottainak segítőkészsége nagyban járult hozzá. A könyv szö­vegének nyelvi gondozásáért édesanyámat és Nóti Juditot illeti köszönet. Ugyancsak köszönetet mondok édesapámnak, aki elsőként hívta fel a fi­gyelmemet az aracsi templomrom létére, valamint Raffay Imrének, a becsei Varnyú és a törökbecsei Szekeres család tagjainak, akik az aracsi romoknál végzett helyszíni tanulmányaim kivitelezésében játszottak szerepet. Hálá­val tartozom természetesen családom más tagjainak – elsősorban felesé­gemnek – is, akik a számítógépes szövegszerkesztés- és képrögzítésbeli is­mereteikkel, de mindenekelőtt a kitartó türelmükkel és anyagi áldozatvál­lalásukkal járultak hozzá a művek létrejöttéhez.

Végezetül, de nem utolsósorban, köszönetemet fejezem ki a Cambridge- iEgyetem St. Edmund’s College-ának, amelynek vendégszeretetét a 2001–2002-es tanévben élvezve tanulmányaimmal foglalkozhattam, valamint kö­szönetemet fejezem ki a fiesolei European University Institute-nak és a fi­renzei Kunsthistorisches Institute-nak, ahol Eötvös-ösztöndíjasként e tanul­mányomat is újabb eredményekkel gazdagíthattam.

R. E.