Budapesti tudósítónk jelenti...

ELŐSZÓ

A XXI. században ténykedő, egymást taposó kereskedelmi rádiókhoz, mű­holdas televíziók százaihoz, mobiltelefonokhoz és az internetről hömpölygő végtelen híráradathoz már-már hozzászokott főszerkesztő egyszer csak megle­petve kapja fel a fejét: hogy is volt ez pontosan ötven évvel ezelőtt?

Volt egy újság, egy szerkesztőség, amely már akkor, a szinte összehasonlít­hatatlanul szegényesebb lehetőségek és fejletlenebb technikai körülmények közepette is képes volt színes, gazdagon árnyalt, gyors és naprakész, ugyanak­kor szakavatott és sokrétűen megvilágított képet festeni olvasóinak a magyar történelem egyik legfontosabb jelenetéről?

Igen, volt. Állandó tudósító helyszíni telefonjelentése, a jugoszláv hírügynök­ségek, elsősorban a Tanjug jelentései, a Magyar Távirati Iroda jelentései, az akko­ri politikai viszonyok besorolásainak megfelelő „keleti” és „nyugati” hírügynök­ségek híradásai, a legfontosabb politikai beszédek szövegei, vezércikkek idézé­se, külföldi lapszemlék Kínától Washingtonig, állandó tudósító New Yorkból, az ENSZ székhelyéről... Szinte hihetetlen, de az akkor még alig 12 éves Magyar Szó mindezt így együtt – szakzsargonnal szólva – „le tudta fedni” és olvasói elé tudta tárni. Nem kis teljesítmény lehetett, de sikerült, és erre joggal lehet büszke – fél évszázad távlatából talán már ezt is nyugodt lelkiismerettel ki lehet je­lenteni – minden Magyar Szós, minden szakmabeli, minden vajdasági magyar.

Az adott kor ideológiával jócskán átitatott viszonyrendszerét ismerve talán még az a kijelentés is megkockáztatható, hogy az 1956-os magyarországi esemé­nyekről a Magyar Szó adta a legátfogóbb, legelfogulatlanabb, legárnyaltabb, ugyanakkor legmélyebb, leginkább elemzésre törekvő és egyben arra serkentő képet – az egész világon. Magyar nyelvterületen mindenképpen. Persze azért ez a magyar szós nézőpont és szemszög is magán viseli a saját ideológiai szemü­vegét, amelyen keresztül lát és láttat, ugyanakkor nagy valószínűséggel állít­ható, hogy még így is ez a nézőpont nyújtotta a legtisztább képet.

Szeretném megköszönni a zentai Történelmi Levéltár lelkes és hozzáértő csapatának, azon belül is elsősorban Molnár Tibornak, hogy munkájával lehe­tővé tette ennek a kötetnek a megjelentetését. A könyvet érdekes és izgalmas olvasmányként ajánlom nem csupán a történelem és a publicisztika iránt ér­deklődőknek, hanem minden olvasónak.

Kókai Péter

Zentán. 2006. október 12-én

Az 1950-es évek derekán a mindinkább elteijedő rádió mellett a Magyar Szó jelentős szerepet játszott a vajdasági magyarság mindennapi tájékoztatásában a bel- és külföld eseményeiről. A napilapban közölt hírek a korabeli lehetőségekhez képest igen megbíz­ható és nagyszámú hírforrásból származtak. A jugoszláv távirati iroda mellett egyéb ha­zai hírforrásokra is támaszkodtak, továbbá átvették a szerbhorvát lapok – elsősorban a Borba – cikkeit is. Külföldről a keleti blokk távirati irodái (MTI, TASZSZ, CSTK, PAP) és a nyugati hírügynökségek (Reuters, AFP), valamint saját tudósítói látták el friss hírek­kel a lapot. Mindez hozzájárult – a párt által diktált és megkövetelt cenzúra ellenére –, hogy az olvasók sokrétű, és a lehetőségekhez mérten tárgyilagos tájékoztatásához jussa­nak. Így volt ez az 1956-os magyarországi események során is: a Magyar Szó újságírói tet­ték a dolgukat a terepen, a szerkesztők pedig a szerkesztőségbe beérkezett hírek alapján készítették a lapot. A magyarországi események nyomon követésében az újságíróknak nagy segítséget nyújtottak a budapesti rádió híradásai, attól függően, hogy éppen ki bir­tokolta a Rádiót.

A Magyar Szó – és más jugoszláv lapok – szemléletmódja az 1956-os magyarországi eseményekről jelentősen különbözött akár a szocialista, akár a kapitalista országok szem­léletétől. Ez elsősorban a korabeli Jugoszláviának a világban elfoglalt sajátos helyzetére, illetve a szocializmus építésének sajátos jugoszláv útjára vezethető vissza. Úgy véltük, eb­ből a sajátos helyzetből, szemléletből és meglátásból fakadó újságcikkek manapság is ér­dekesek lehetnek. Arra is fény derülhet: a nagyvilág mely híreiről – konkrét esetben az1956-os forradalomról – mit tudhatott meg a Vajdaságban élő magyarság.