Mohol 1944–45

Elhallgatott razzia, mert nem beszéltek róla, mert máig nem lehet tudni, hogy mennyi a magyar és ném et áldozatok száma. Az elképzelés és a koncepció már megvolt, a gyakorlati végrehajtása várt Ivan Rukavina vezérőrnagyra, és a partizánokra.

A katonai közigazgatás bevezetése címen likvidáltak több tízezer ártatlan magyar nőt és férfit, gyermeket és aggastyánt, egyházi személyeket, politikusokat, írókat, földművest, iparost. Elüldöztek 84 ezer magyart. Tízezreket hurcoltak kényszermunka­táborokba, gyűjtőtáborokba. A kivégzetteket és elüldözötteket háborús bűnössé nyilvánították, vagyonukat elkobozták.

„Joggal beszélhetünk törvénytelen likvidálásokról, hiszen a legyilkolt személyeket nem bírósági ítélet alapján végezték ki, hanem embertelen módon, törvényellenesen tették el láb alól...” – vallják e könyv szerzői is.

Újvidék, Kabol, Bezdán, Szabadka, Zenta, Mozsor, Gombos, Bajmok, Temerin, Martonos, Magyarkanizsa, Adorján, olyan települések, amelyek 1944–1945-ös történetéről, az események áldozatairól kisebb-nagyobb monográfia már született. E sort gazdagítja ez a hiánypótló mű, a Moholon 1944–1945 év fordulóján zajlott magyarirtás története.

Baranyi István, moholi anyakönyvvezető hosszú évek során gyűjtötte össze a moholi és adai áldozatok névsorát, élettörténeteiket és a hozzátartozóktól még a fényképeket is, így megőrizve a mártírok arcvonásait is.

Molnár Tibor levéltári adatokkal egészítette ki és a halotti nyilvántartási és vagyonelkobzási iratok felkutatásával tette még hitelesebbé a helytörténészi munkát. Köszönet a feltáró és tényszerű munkájukért...

Bank Barbara