Életrajz
Az elemi iskolát Zomborban végzi. A tanítóképzőt Kalocsán kezdi, Selmecbányán folytatja és (az első világháborúban való önkéntes részvétel és többévi szibériai és kaukázusi hadifogság után) Baján (1919) fejezi be. 1921-től 1922-ig Kerényen tanító. 1922-ben amerikai kivándorlásra vállalkozik, hogy az ott élő bácskaiak gyerekeinek tanítója legyen, de csak Kubáig jut. Itt 1927-ig gyári munkás, zenei oktató, hegedűs a némafilmek zenekíséretét szolgáltató zenekarban. Visszatérésekor tanítói állásért folyamodik, de elutasítják. A zombori munkásbiztosító pénztárosa, zeneórákat ad, zenekart szervez. 1941 és 1948 között tanítóként dolgozik. 1945-től népművelő aktivista (ábécés- és olvasókönyvet ír az írástudatlan felnőttek oktatásának céljából). „Színműveket fordított a műkedvelők részére, önálló egyfelvonásosa a Színpadunk sorozatban jelent meg (Építjük a szebb jövőt, 1946). Közben pedagógiai munkássága mellett előadásokat tartott, tankönyveket fordított, diákzenekarokat alapított, ifjúsági jeleneteket írt (Szarka Feri, 1946; A rossz tréfa, 1947; Csodafazék, 1952)” (Kalapis Zoltán). 1948 és 1951 között a szabadkai Népszínház magyar társulatának igazgatója. 1951-től 1962-ig gimnáziumi és általános iskolai tanár, tanügyi tanácsos. 1953 és 1955 között a zombori színházban működő magyar társulat dramaturgja.
