Szabadka a nagy háborúban (1914–1918)

A XX. század elejére Szabadka lett – Budapest és Szeged után – a Magyar Királyság harmadik legnépesebb városa, amelynek lélekszáma 1914-re elérte a 100 ezer főt, ennek 60%-át alkotta a magyarság. Dél-Magyarország legjelentősebb politikai, gazdasági és kulturális központjának számított. Fekvésénél fogva már békeidőben is jelentős katonai erő állomásozott a városban. Az I. világháború kirobbanásával fontossága – különösen a szerb hadszíntér közelsége, valamint az itt keresztülfutó és egymást keresztező vasútvonalak miatt – még jobban felértékelődött, s hamarosan tartalékkórház és járványkórház kezdett itt működni. A szabadkai katonák a háború kezdetétől a legvéresebb küzdelmekben vettek részt, aminek következtében nagyok voltak a veszteségeik, de a városban kialakított katonai kórházakban ápolt sebesültek és betegek közül is sokan elhunytak, akiket a szabadkai temetőkben helyeztek örök nyugalomra. A kötet a szabadkai és a Szabadkán elhunyt – a polgári halotti anyakönyvekbe 1914 és 1920 között bejegyzett – 1460 katonának állít emléket.