Menetrend dicsérete

Két verseskönyv (Kéz a kilincsen, 1953; Csönd helyett vers, 1959) és néhány kimagasló fordítói teljesítmény után (Miroslav Krleža versei és emlékiratai, jugoszláv líra) Ács Károly ismét saját verseinek kötetével jelentkezik. Ezúttal nem csupán költői művének folytatása az, amit ad, de nem is puszta áttekintése az eddigi munkának. Két évtized költői élményeiről vall Ács Károly, önmaga régi és új arcát állítja itt egymás mellé. Így, egészében véve kerek a kép, így lesz teljes a benyomásunk Ács Károly költészetének útjáról, problémáiról, amelyek a megtett út kilométerkövei. Ez a kötet egy költő létének és alkotásának, kereséseinek, kételyeinek, tévelygéseinek és vívódásainak dokumentuma, egyúttal újabb bizonyítéka annak, hogy Ács Károly – bármily ritkán lép is az olvasó elé verseivel – ma is az az érzékeny, a formát biztosan kezelő, verseiben is az ember, az élet és a költészet problémáit firtató, nyelvre, kifejezésre végtelenül nagy gondot fordító, költői bravúrokra kész poéta, akit előző könyveiből ismerünk, s akinek minden egyes újabb jelentkezése gazdagítja a jugoszláviai magyar költészetet.