A közbülső világban

Ötödik verseskötete Ács Károlynak A közbülső világban, s ötvenöt verset tartalmaz. Mivel a költő életének 55. évében jelenik meg, a képzettársítás elkerülhetetlen: az ötös szám bűvkörében mozgunk, ennek jegyében szerkesztette meg kötetét a költő: öt bevezető vers után öt versciklus következik, s mindegyikben kétszer öt verset találunk.

Játékosságról van szó? Igen, a költő játszik a számokkal. De amennyi itt a játék, legalább annyi a szándékosság is.

Ács költészetének (és a költő Ácsnak) két oldalát – két összefüggő, egymással elválaszthatatlanul egybetartozó oldalát – ismerjük meg hát a könyvben, mely 35 évre visszamenően merít a költő opusából. A tudatos költő mellett szerepet kap a játékos kedvű is, aki a költészetben nemcsak a kötöttséget, a formai fegyelmet, hanem a szabadságot, az önfeledt játékot is szereti. De bármennyire szabadjára engedi is gondolatait, szavait, képzeletét, mindig szemmel tartja őket, mindent a tudatosságnak rendel alá, mert a játékot is halálos komolyan veszi, mint aki erre tette fel életét.