Kővé vált altatódal

Ezek azok a legértékesebb lírai lemerülések, amelyek a költői jelentések és üzenetek sokaságát hozzák felszínre, s amelyek Raickovic egész költői művének mély metafizikai jelentést biztosítanak... E metafizikai mélyégeket mintegy elfedi a látszólagos egyszerűség, a stiláris kopárság. Ebben a látszategyszerűségben, majdnem szent "eszköztelenségben" van valami aszkétikus, szerzetesi lemondás a világi pompáról... Raickovic az elemek, a levegő, a víz, a föld költője, ebben az értelemben valóban a dolgok lényegéről énekel. Egy-egy véletlenül "lencsevégre kapott" részlet az ő költészetében nagy drámát sejtet. Az ő árnyalatai az egész képét vetítik elénk. Az ő árnyékai magára a tárgyra vetődnek. Némely versében a maga érzéseit "átviszi" a valóságra, a valóságot pedig a költészet törvényeinek "veti alá", úgyhogy nehéz megkülönböztetni, mi következik miből: a természet a költészetből vagy a költészet a természetből.