Az I. világháború zentai áldozatai

ELŐSZÓ

1999. április elején – Jugoszlávia NATO-bombázásának idején – a Zentai önkormányzat felkérte intézményünket, hogy az anyakönyvi hivatal anyakönyveinek másolatait vegye át megőrzésre, és helyezze biztonságba. Ez meg is történt, és a dokumentumokat – jobb megoldás híján – „biztonságos” helyre menekítettük, amely légvonalban mindössze 150 m-re volt városunk egyik lehetséges stratégiai célpontjától. Munkatársaimmal a bombázás alatt ebben a raktárépületben tevékenykedtünk, pontosabban próbáltuk tenni a dolgunkat. Feladatom volt az átvett anyakönyvek rendszerezése, összeírása. Ezt a munkát végezve figyeltem fel, hogy milyen érdekes bejegyzések találhatók némely elhunyt neve és adatai mellett. „A hazáért hősi halált halt katona halálesete bejegyeztetik...” – olvastam az 1915-ös halotti anyakönyv egyik megjegyzését, majd a következőt és a következőt... Elképedtem, milyen sok Zentai vesztette életét az I. világháborúban, és ezekről a hősökről szinte alig tudunk valamit! Elhatároztam, hogy összegyűjtöm a zentai származású vagy illetőségű, illetve a Zentán elhunyt I. világháborús hősi halottak névsorát. Módszeresen áttanulmányoztam az anyakönyvi hivatal anyakönyveinek másolatait. A kutatást kiterjesztettem a Zentai Történelmi Levéltárban őrzött levéltári anyagra és a Városi Múzeum könyvtári anyagára. Betekinthettem az egyházaknál őrzött halotti anyakönyvekbe is, amiért külön köszönettel tartozom főtisztelendő SZELES OSZKÁR, BANKÓ NÁNDOR, NAGY JÓZSEF, GYETVAII MRE, VARGA JÓZSEF plébános uraknak és ĐORDE ĐURDEV atyának. Bejártam a felsőhegyi és a Zentai temetőket. Rövid budapesti tartózkodásom alkalmával adataimat a Hadtörténelmi Levéltárban is bővíthettem. Így 2000 őszére elkészült a névsor, amely két fő részből áll:

A) az Osztrák-Magyar Monarchia haderejének hősi halottjai (1017 személy),

B) Zentán elhunyt hadifoglyok (63 személy).

Az adattár nem a teljesség igényével készült, és nem tekinthető véglegesnek, mivel még számos elfelejtett hős neve rejtőzhet különféle levéltári forrásokban, ám ezek számunkra pillanatnyilag elérhetetlenek. De talán majd egyszer véglegesíteni lehet a veszteséglistát!

Ha e tanulmány lapozgatása közben a tisztelt Olvasó rálel egy rég elfeledett déd- vagy ükapára, aki valamely távoli csatatéren esett el, akinek emlékére halottak napján meggyújt egy szál gyertyát, már nem volt hiábavaló az elvégzett munka.

Végezetül köszönetet mondok mindazoknak, akik segítettek és támogattak e tanulmány elkészítésében, különösen kiemelném FODOR ISTVÁN levéltár-igazgatót, OLÁH ISTVÁN adatközlőt, PEJIN ATTILA muzeológust,GERHARD RUDOLFOT, DR. FENYVESI ATTILÁt, NAGY GÁBORt és SZLOBODA JÁNOSt. A fotókat GERGELYЈÓZSЕF is TARI LÁSZLÓ készítették. Az összefoglalót szerbre és oroszra Draginja RAMADANSKI, olaszra pedig MORVAI György fordította.

Zenta, 2001. január A szerző