Életrajz
A fotó forrása: https://hetnap.rs/cikk/Farkas-Geiza-21510.html
Anyai ágon Kiss Ernő tábornok, aradi vértanú unokája. Budapesten gimnáziumot és jogot végez, majd hivatalnokoskodik és gazdálkodik. Részt vesz a világháborúban. Pályája két szakaszra osztható. Az elsőben, a 19. sz. végétől a húszas évekig Pesten a Huszadik Század című jelentős társadalmi folyóirat körében szociológiai, gazdasági kérdések foglalkoztatják, ezekről írja tanulmányait. A húszas évek végén és a harmincas években a Századunkban, a Társadalomtudományban publikál. A Társadalomtudományi Társaság vezető tagja. A Károlyi-kormány alatt egyetemi katedrát kap, Torontál főispánjává nevezik ki. A „fehérterror” elől Bécsbe menekül, majd visszatér eleméri birtokára, a harmincas évek közepén elhagyja Jugoszláviát. Bécsben, utána Pesten él, Budatétényen telepedik le, ahol egykor jelentős (900 holdnyi eleméri-torontáli) birtokán él. Nagy magányban, mindenkitől elfelejtve hal meg. Élete és pályája második részében, a 20-as, 30-as években kötődik szorosabban Vajdasághoz. Érdeklődése ekkor a lélektan és az esztétika felé fordul. Könyvet ír a lélektani esztétikáról, s regényírással kísérletezik. Szerepel a Vajdasági magyar írók almanachjában (1924), a Vagyunk (1928) című almanachban és A Mi Irodalmunk Almanachjában (1931), illetve az Ákácok alatt (1933) című novellaantológiában.
