VersÉnek

A dal, mint énekelt vers felfedezése nem újkeletű dolog nálunk, a Vajdaság magyarlakta területein. A nyolcvanas évek elején felbukkanó és mind nagyobb teret hódító műfaj két okból is hiánypótlóvá, sőt meghatározóvá vált. A többnyire akusztikus hangszereken előadott dalok visszahozták az intimitást, mely a régi lantkíséretes verselést idézi, másrészt viszont maga a vers került előtérbe. Hozzáférhetőbb lett, énekelve szárnyra kaphatott.

Kónya Sándor vajdasági költők verseiből válogatott egy jókora csokorra valót (szám szerint hatvankilencet), s ezeket öltöztette zenébe. A válogatás sosem hálás feladat, a teljesség helyett inkább a hiányokat mutatja. Mégis, e versek olyan képet adhatnak világunkról, mely saját értékeinket felmutatva és megbecsülve válik hitelessé, s ezáltal maradandóvá. Nem kis szerep jut persze itt azoknak a dallamoknak, melyek e szövegekhez illeszkednek. Rendkívül könnyen énekelhetőek, s már pusztán „papírról leolvasva” is fütyörészésre csábítanak. A dallam és vers viszonya is kíváncsivá tett adott esetben: vajon Kónya Sándor hogyan „élte meg” ezt vagy azt a költeményt. Mindenkinek, aki ekkora odaadással lát munkához és elég nagy tapasztalattal rendelkezik, megadatik a saját értelmezés lehetősége, a szavak, a sorok ritmikai-dallami megközelítése, mert ez már zenei világnak tekinthető. S ez a világ Kónya Sándor énekeskönyvében egyértelműen meg is jelenik, sőt, a kiválasztott versek sokszínűsége ellenére meglepően következetes. A többféle hangszeren is kísérhető dalok (a kotta felett csak az akkordok vannak feltüntetve) néha meglepetéssel is szolgálnak. Kiváltképp eredeti pl. a Fehér Ferenc: Tisza-parti vallomások c. versének kísérete, mely asztallapon való dobolást ír elő ritmikai alapnak az e fölött hallható ének pedig szinte rituális, mondókát, kiszámolót idéz. Kovács Nándor: Megtört apa balladája c. versének dallama viszont drámai hangulatot áraszt, birtokában egyfajta nemes homálynak. Emellett gyakoriak a hangfestésen alapuló megzenésítések is (Jung Tamás: Falusi búcsú), vagy a jogos iróniával kezelt darabok, pl. Csorba Béla: Rókavadászaton c. versének esetében. E paletta alaptónusát, mindenekelőtt azonban a magyar népzenét és méginkább nótavilágot idéző stilizált pentatónia, s az ehhez alapként szolgáló egyszerű, gyakran archaikus harmóniavilág adja.

Jóleső érzés egy olyan énekeskönyvvel találkozni, melyre egyaránt lehet kíváncsi gyermek és felnőtt. A kottákat böngészve, válogathat, csemegézhet belőle bárki: óvónő, énektanár vagy szülő, kisgyermek vagy gitározni tanuló diák. És persze délvidéki költőinknek sem közömbös, hogy verseik most egy ilyen, zenei megfogalmazásban, dalként is tovább élhetnek.

Verebes Ernő