Nézzünk égre!

ELŐSZÓ

Jövőalkotó hagyományértés

A múlt másságára kérdező jelen – jövőalkotás és hagyománytisztelet – kollektív emlékezet – világértés – esztétikai tapasztalat – kulturális identitás: ez az asszociációs és diskurzív sor képezheti motívumalapját annak a gondolkodásnak, amely Kónya Sándor Nézzünk égre! című tanulmány- és szöveggyűjteményét létrehozta; a múltra és a hagyományra kérdező kutatói elhivatottságát felébresztette, fenntartotta, illetve fenntartja.

Köztudott, hogy a múlt modelljeire és történéseire mutató magatartás mindig jelen érdekű kérdezés is, amely egyúttal a jövőalkotás karakterisztikáit hordozza magában. A múlt megértése a működőképes életvezetés és a perspektivikus jövőkép feltétele, miként a hagyománykeresés és -értés a nemzeti-kulturális identitásképzés legitimáló ereje. Az assmanni elképzelések szerint ugyanis a nyelvi értelmű kollektívumba való tartozás mellett a kulturális önmeghatározás is fontos eleme az identitásnak.

A katolikus népénekek gyűjtése révén Kónya Sándor egy olyan kollektív tudatforma felé fordult, amely a múlt másságának, az archaikus tudati és nyelvi vonatkozásoknak a jegyeit tartalmazza, mégis – miként a népköltészet léte is – élő formaként és hagyományként, működő kultúraként hat; a jelenben tetten érhető, folyamatos múlt egy részlete. A templomi liturgia, illetve a paraliturgikus események során a közösségképző és egyéniségalkotó szokásrend, viselkedéskultúra, közösségi emlékezet és világtapasztalat, s nem utolsósorban szilárd esztétikai értékrend hagyományozódik tovább. A hagyománytisztelet és a hagyományozódás, a szóbeli továbbadás és változatképződés működése mellett az újraalkotás, a folytatás, az átképződés és -íródás eljárásaiba, a népi kultúra jelenkori formálódásának, az újabb népénekek keletkezésének folyamatába nyújt betekintést Kónya gyűjtése.

A hazaindulók énekének, az áloműző, a karácsonyi, a lourdes-i, az oltalmat kérő, illetve a Szent Anna-, a Szent Ferenc-, a Szent János-énekeknek, valamint a „szenvedés idejé”-hez, a kereszt „leleplezésének” szertartásához kapcsolódó versek, továbbá a Kirje-dallamok kutatása – a hangszeres és vokális népzenei mellett - interdiszciplináris vizsgálatokat, értelmezéseket is jelentett, a multikulturális rálátás szükségességét vonta maga után. A vajdasági népénekek e kötetreprezentációja tehát egy gazdag, szerteágazó kutatás letéteménye: kultúratörténeti, vallásos és tárgyi néprajzi, népköltészeti, kulturális antropológiai, néplélektani és esztétikai, nyelvészeti-dialektológiai breviárium. A liturgiái év eseményeihez, a szakrális népi tudathoz, a vallásos szokásrendhez kapcsolódó énekek világába való betekintés mellett a kulturális értelemben meghatározott identitástudat képződését és működését is bemutatja. A szakrális népi kultúrában működő közösség életének kultikus eseményeibe és szertartásaiba nyerünk betekintést általa.

Kónya Sándor kutatásainak természetszerű kiindulópontja a szűkebb szülőföld, a szülőhely (Csóka) és környéke volt, majd az észak-bánsági népénekek kötetének megjelenése után a rálátás időbeli távlata és a gyűjtés tere is kitágult. Utóbbi koordináták már egész Vajdaság területét befogják.

A szóbeli továbbhagyományozódás révén fennmaradó énekhagyomány mellett a kutató figyelme kiterjed, és nagy korpuszát tárja fel a helyi, a magán- és a ponyvakiadások által terjedő népi énekeknek. A történeti kontextusos gondolkodás mellett Kónya Sándor vizsgálatainak elméleti orientáltsága is van: ez leginkább a fogalomalkotásban és az értékkoordináták létrehozásában nyer kifejezést.

*

A Nézzünk égre! című könyv, Kónya Sándor népi énekeket reprezentáló tanulmány- és szöveggyűjteménye – remélhetőleg – a jelen és a jövő érdekében a múlt másságára kérdező, hagyományfeltáró és klasszikus, értékalkotó tendenciákat bemutató kutatás- és könyvsorozat nyitánya, amelynek kódjai interdiszciplináris és multikulturális közegben értelmezhetők legteljesebben.

BENCE Erika

***

UTÓSZÓ

E kötetben főképp a közlés, a népszerűsítés szándékával tártam az Olvasó elé az utóbbi évek gyűjtéseiből válogatott énekeket, de az írások némelyikében igyekeztem a változatképzés titkait is megközelíteni. Az élő folklór eme fontos jellemzőjét nem akartam megkerülni, szó nélkül hagyni világi népdalaink esetében sem: a Hungarológiai Közlemények hasábjain jelentek meg a variálással összefüggő Katonadalaink és az aktualizálás (1976), valamint a Szöveg és dallam kapcsolata népdalainkban (1977) című írásaim. Az itt közölt írásokból néhány megjelent más folyóiratokban is. A Mária szép rózsa – Lourdes-i énekeink és a Szent Ferencről zengjen szívünk égi dalt a Bácsország 2009/3., valamint a 2009/4. számában; a Miért szép a hazaindulók éneke? a Híd 2011/6. számában; a Szent Anna-énekek Csókán és az Áloműző ének című pedig a Létünk 2011/2., valamint a 2012/1. számában. A többi írás e kötetben került először közlésre.

*

Ezúton köszönöm mindazok igyekezetét, jóindulatát, akik munkámat segítették. Köszönet az énekes adatközlőknek, akik őrzik hagyományos énekeinket, és a legjobb tudásuk szerint adták tovább azokat. Hálával gondolok megboldogult Both István főesperesre, aki támogatta gyűjtéseimet. Köszönöm a terepi gyűjtés megszervezésében nyújtott segítséget ft. Mellár József általános helynöknek, ft. Fazekas Ferenc esperesnek, ft. Brasnyó Ferenc, ft. Szarvas Péter, ft. Utcai Róbert plébánosoknak, Csúszó Erzsébet Mária Alix nővérnek, Faragó Ilonka irodavezetőnek; Drenyovszki Ilonának, Hatala Teréziának, Kőműves Lariszának és Szeles Rozáliának, a Keresztény Értelmiségi Kör koordinátorainak.

Köszönöm Nagy Erzsébetnek és Nagy Angélának a magyarcsernyei adatokat. Kovács Szöszillnek a dél-bánáti gyűjtéseket, Lázár Jenőnek pedig a tordai kéziratos kántorkönyvek fénymásolását. Köszönet illeti a fotókat készítő ismerősöket, barátokat, akik felvételeikkel hozzájárultak e kötet arculatának kialakításához.

A kötet Bence Erika és Németh Ferenc ösztönzése nyomán állt össze. Megtisztelő felkérésüket és kutatómunkám iránti bizalmukat ezúton is köszönöm.

„A hazaindulók énekének, az áloműző, a karácsonyi, a lourdes-i, az oltalmat kérő, illetve a Szent Anna-, a Szent Ferenc-, a Szent János-énekeknek, valamint a „szenvedés idejé”-hez, a kereszt „leleplezésének” szertartásához kapcsolódó versek, a Kirje-dallamok kutatása – a hangszeres és vokális népzenei mellett – interdiszciplináris vizsgálatokat, értelmezéseket is jelentett, a multikulturális rálátás szükségességét vonta maga után. A vajdasági népénekek e kötetreprezentáció- ja tehát egy gazdag, szerteágazó kutatás letéteménye: kultúratörténeti, vallásos és tárgyi néprajzi, népköltészeti, kulturális antropológiai, néplélektani és esztétikai, nyelvészeti-dialektológiai breviárium. A liturgiai év eseményeihez, a szakrális népi tudathoz, a vallásos szokásrendhez kapcsolódó énekek világába való betekintés mellett a kulturális értelemben meghatározott identitástudat képződését és működését is bemutatja. A szakrális népi kultúrában működő közösség életének kultikus eseményeibe és szertartásaiba nyerünk betekintést általa”.

BENCE Erika