Vérpuding

Bozsik ​Péter nem következetes. Bármi határozottat is állítanék róla, valamelyik versével megcáfol.
Pedig Bozsik Péter régimódi költő. Érzékeny az egyén sorsára és érzékeny a világ eseményeire. És lelki élményeit verssé párolja. Ugyanakkor világosan tudja, hogy ez a költői alapállás igencsak ingatag. Erre is érzékenyen reagál. Vagyis sajnálja, hogy ingatag, de közben egy jó kis dzsúdófogással földhöz csapja a bizonytalan lábakon álló költői ént. És aztán körülnéz: új költői szerep után. Mondhatni, Bozsik Péter folyton megújuló költő.
Ez a küzdelem a költői énekkel, a lehetséges beszédmódnak a keresése teszi igazán változatossá ezt a témáiban, versformáiban, motívumaiban, metaforáiban, idézeteiben és hivatkozásaiban, égtájaiban, helyszíneiben, színeiben, flórájában és faunájában, éveiben, évszakaiban, hónapjaiban, heteiben, napjaiban, napszakaiban, ételeiben és italaiban és a többiben, és többiben egyébként is változatos költészetét. Ha a változatosság valóban gyönyörködtet, Ciceróra!, érdemes belekóstolni a Vérpudingba.

Ladányi István