Baráti tűz / Elterelő hadművelet

(...) Elolvastam, igazi élvezettel. Elragadott ennek az egésznek (micsodának?) a forgószele. Ez a nyelv működik, nincs benne semmi „vagánykodás, egyszerűen „van". Ez az, amit a középszer soha nem ért meg. (...) A mottók és egyéb ismétlések is olyan fokot értek el, amelyen megkérdőjelezhetetlenek (kimondani nem tudnám). (...) Gratulálok, de legfőképp köszönöm, jó volt olvasni. (...)

Ilyen könyv még nem volt - legyen!!!

REMÉNYI József Tamás leveléből

A szimpózium örök. Ringlópálinka, sör, bor, whisky, vagy a szokásos absztinens időszak alatt narancslé ömlik a pohárba. Bozsik Péter számos kollégáját megidézi mottókban, szövegekben; örvénylik, zajlik a beszélgetés, az asztalon csikk, és jajgat, bőg, csattog, zúg, csörög az egész univerzum. Vad rendezetlenségben, de egymásba tükröződve, elemi vonatkozással egymásra, tükörneuronokként kapcsolódva. Ahogyan a kötet szövegei: vers és próza, és a szokásos utak a kiskörön, a nagykörön, a temcsiben, a városban, Budapest, Veszprém és Csantavér között, és olyan sötét van itt, mint az élet". Háború volt, háború van, háború lesz, és néha szerelem, meg gombákat is lehet találni itt-ott, meg egyébként bárhogy is, de „folyton csak élnél".

DECZKI Sarolta