Tanyák, parasztgazdaságok Magyarkanizsa vidékén

Klamár Zoltán etnográfus 1955-ben született a közép-bácskai Topolyán. Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetem Néprajzi Tanszékén végzett. 2004-ben - elsőként a vajdasági magyar néprajzosok közül - doktori fokozatot szerzett az ELTE Néprajz és kulturális antropológiai doktori iskolájában, európai etnológia szakterületen.
Fő kutatási területe az agrár- és társadalomnéprajz. Éveken át volt résztvevője és társszervezője a Veszendő Értékeink Nyomában elnevezésű magyarkanizsai nyelvjárási és néprajzi nyári táboroknak valamint a Kanizsai Szociográfiai Műhelynek.
2001-óta kutatásokat vezet a szerémségi magyarok körében, melynek eredményeiről több konferencián tartott előadást. Témagazdaként részt vett a Vajdasági Magyarok Néprajzi Atlaszának munkálataiban. 2004-ben nemzetközi konferenciát szervezett Etnikai kontaktzónák a Kárpátmedencében a 20. század második felében címmel.
Alapító elnökségi tagja a szabadkai székhelyű Kiss Lajos Néprajzi Társaságnak. Tanulmányainak zömében a vajdasági magyarság néprajzával foglalkozik. Eddig több mint félszáz szakcikke jelent meg hazai és külföldi szaklapokban, tanulmánykötetekben.
Tudományszervező és népszerűsítő tevékenységének legfőbb célja, hogy a bácskai, bánsági és szerémségi néprajzi kutatások eredményei minél szélesebb körben váljanak ismertté a kárpát-medencei magyar tudományos közéletben. 1997-ben, addigi néprajzi kutatótevékenysége elismeréseként Kálmány Lajos-díjban részesült.