Szökés

Ezt a világot csak megírni lehet. Megírni tettek helyett. Megírni tétlenség helyett. Arculköpés helyett, pofon helyett. Seggbe rúgás helyett. Hülye pofák szétverése helyett. Gyilkosság helyett, legyintés helyett. Hallgatás helyett, üresség helyett. Vegetálás helyett, tenyészés helyett. Megírni anyanyelvüket törők helyett, anyanyelvüket elfelejtőknek. Kocsi-, családi ház- és villatulajdonosoknak. Kocsiról, házról, villáról álmodóknak. Még csak nem is álmodóknak. Betévő falatért küzdőknek, tengődőknek. Külföldre távozóknak. Visszatérőknek és vissza nem térőknek. Visszavágyóknak és vissza nem vágyóknak. A halottaknak. Élve vagy halva születendőknek. Abortáltaknak és egyéb meg nem születőknek. A meg sem fogamzottaknak. Megírni szélirányban vizelőknek. A „ne szólj szám, nem fáj fejem” egyedül üdvözülő híveinek és fejfájós kárhozottaknak. Megírni írástudatlanoknak. Vak szemeknek, süket füleknek. Világtalanoknak, süketnémáknak. Idiótáknak, vízfejűeknek. Tökfejeknek, seggfejeknek. Fafejeknek, betonfejeknek. Fejre ejtetteknek és fejvesztetteknek. Fejetlen fejeseknek. Vállalati igazgatóknak. Különböző rangú és rendű elnököknek, alelnököknek és titkároknak. Titkárnőiknek. Menyasszonyaiknak, feleségeiknek, leányaiknak, szeretőiknek. A jó édesanyjuknak. Az úristennek. Atya-fiú-szentléleknek, ámen. Szent Ferencként a madaraknak. Orpheuszként a köveknek. A sóhivatalnak. Megírni vagy megszökni tőle.

(Részlet a Szökésből)