Szlavóniai (kórógyi) szótár 3.

A szerző szótárába a horvátországi Eszék táján 4 magyar községben (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu) gyűjtötte anyagát. Forrása a beszélt nyelv volt; alaprétege a mindennapi élet szókincse és kifejezéskészlete.

Sajátos nyelvi szigetet alkot annak a négy szlavóniai magyar falunak (Kórógy, Szentlászló, Haraszti, Rétfalu) alig négyezer főnyi magyarsága, amelynek nyelvét dr. Penavin Olga egyetemi tanár immár több, mint két évtizede tanulmányozza. E nagyszabású kutatómunka eredménye a szlavóniai (kórógyi) szótár, amelynek első kötetét 1968-ban tette közzé a szerző, ezt 1975-ben követte a második kötet (K - P), most pedig a mű befejező részét (R - ZS) tesszük az olvasó asztalára.

Feldolgozó és redszerező munkája során szerzőnk szem előtt tartotta a magyar nyelvtudomány, különösen pedig a népnyelvi kutatás és a lexikográfia legújabb eredményeit és bevált gyakorlatát. Ennek megfelelően arra törekedett, hogy a szlavóniai (főképp kórógyi) népnyelv egész szókincsét összegyűjtse és feldolgozza, mivel "csak így lehet az illető tájnyelv szókészletére, meglevő, illetve meg nem levő fogalmaira fényt deríteni. Így kiderül, milyen formában, alakváltozatban élnek a közszavak, melyek hiányoznak, a gazdasági, társadalmi változások kifejezésére milyen új szavak, milyen másutt nem található idegen, más nyelvből átvett szavak jelentkeznek, melyek a saját tájszavak akár jelentésben, akár alakban, melyeket nem szótáraztak még, melyekhez fűződik néprajzi vagy egyéb érdekesség".

Éppen ezért nemcsak a nyelvtudomány, de a néprajz iránt érdeklődő tudósok és olvasók megkülönböztetett figyelmére is joggal tart számot Dr. Penavin Olga műve, a szlavóniai (kórógyi) tájszótár három kötete.