Színházi életünk I.

ELŐSZÓ

„Összeszerveződnek. Szétválnak. Ket­-

téosztanak. Megpihennek egy-egy vá-

­ros vendégszeretetét élvezvén,

majd csődbe jutva ismét vándorlásba fog­-

nak. Hol az összetartás és a kitartás

hiányzik, hol a pártolás, a közönség

érdeklődése és áldozatkészsége, hol

pedig tiltások, politikai ellenakciók

bénítják működésüket. Nem ritka,

hogy az esetenkénti bevétel a napi

költségeket sem fedezi. Azaz: a szí­n

nészeknek nincs mit enniük.”

1.

A mottóként kiemelt fenti sorok arról a Miskolcról íródtak – a színház felépítésének 150. évfordulója kapcsán –, amellyel együtt Szabadka, Zombor és Nagybecskerek (a mai Zrenjanin) a magyar nyelvű színészet múlt századi bázisa volt. Mi is körülbelül ettől a hőskortól kezdve idézzük a jugoszláviai magyar színházi élet emlé­keit, az első nyomoktól egészen 1918-ig (ezután ti. majd három év­tizedig vidékünkön nem volt hivatásos magyar színjátszás.) Szándé­kunk, hogy az itteni tájak – a mai Vajdaság, Horvátország és Szlo­vénia – művelődési, elsősorban színházi múltját idézzük meg, ehhez a hagyomány vizsgálathoz nyújtsunk hiteles dokumentumokat, más szóval, hogy megkönnyítsük és elősegítsük a színháztörténeti kutatásokat, az összefoglaló és részletkérdésekkel foglalkozó munkák írá­sát, s nem utolsó sorban, hogy a színházi kultúra hagyományai, il­letve ezáltal művelődéstörténetünk iránt érdeklődő nagyközönség­nek érdékes és vonzó olvasmánnyal szolgáljunk. Egyszóval, hogy a Kövek című sorozat koncepciójának megfelelően olvasmányélményt és művelődéstörténeti forrásanyagot nyújtsunk át – olvasónak, ku­tatónak egyaránt.

(...)

Részlet Gerold László Előszavából