Próbafüzet II.

ELŐSZÓ

Negyvennyolc könyvről kínál olvasói jelentéseket ez a kötet, a jugoszláviai magyar irodalomnak időben a legközelebbi korszaká­ból, a nyolcvanas évek végétől a kilencvenes esztendők derekáig. Folytatása tehát az első Próbafüzetnek, módszerben, szemléletben mindenképpen, ugyanakkor időszerűbb, vagy mégis inkább „napra­készebb” annál. Újdonsága, hogy nem csupán az epikai művekkel foglalkozik, hanem számba veszi az elmúlt néhány év lírai termésé­nek egy részét is.

Próbafüzet ez a könyv, egyaránt igyekszik rámutatni a jugoszlá­viai magyar költészet és prózaírás legújabb termésének értékeire és fogyatékosságaira, ugyanakkor körvonalaz egy kritikusi magatar­tást is, annak korlátai és lehetőségei felmutatásával.

Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik kitartottak irodalmunk mellett.

A szerző

Fekete J. József az egyetlen jugoszláviai magyar kritikus, aki a teljesség igényével kíséri a mi irodalmunkat. Egyetlen könyv sem kerüli el a figyelmét, függetlenül attól, hogy hol jelent meg. Korábban sem igen akadt példa hasonló következetességre, az utóbbi évtizedben pedig csupán Fekete J. József vállalta azt a szakmai kihívást, hogy mindent mérlegre merjen tenni, ami könyv alakban megjelenik, mindenről lehessen beszélni, amit megőrizni érdemes vagy éppen jobb volna elfelejteni.

A Próbafüzet II. az 1993-ban megjelent Próbafüzet logikus folytatása. Így válik teljessé a jugoszláviai magyar irodalom jelenének kritikai felmérése.

Rendkívül fontosnak tartom megjegyezni, hogy Fekete J. József a kritikaírásnak azt az isme­retnyújtó hagyományát folytatja, amely nem csu­pán bírál, hanem beavat az olvasás folyamatába is: a véleményformálás közben megtudhatjuk, miről szólnak a tárgyalt könyvek. Így a kritikai körkép enciklopédikus igényűvé válik: azok számára is áttekintést nyújt a jugoszláviai magyar irodalom legjavából, akiknek nem áll módjukban elolvasni ezeket a könyveket, tehát a Próbafüzet II. a ha­tároktól függetlenül fontos kézikönyve a mai magyar irodalomnak.

Kontra Ferenc

***

Fekete J. József kritikai magatartásának alapvonása, hogy tudatosan kerüli az olvasói prekoncepci­ók csapdáit. Nincs eleve kialakított, megcsontosodott elképzelése arról, hogy mely írói tájékozódások és intenciók értékteremtők , illetve melyek meghaladottak, zsákutcát előlegezők. Nem abszolutizálja tehát a modern vagy posztmodern próza kiem elkedő megvalósu­lásait, nem teszi meg őket vízválasztónak, hanem min­den egyes mű esetében a tehetség megnyilatkozásának módozataira összpontosít (...) a súlyt a szövegeket meghatározó rendezőelvek, a szerkesztés, a stílus, egyszóval a művészi hogyan kérdéseire helyezi.

Dr. Utasi Csaba

***

Fekete J. József kritikusi tevékenysége egyedi jelensége irodalmunknak. Eddigi, mintegy másfél évti­zedes munkássága során az újabb kori jugoszláviai magyar irodalom teljességigényű kritikai tablóját „tet­te le” elénk. Nemcsak a bírált művek jegyzéke gazdag e kötetben, hanem az eszköztár is, amellyel a kritikus a vizsgált művekhez közelít, s amely irodalomtörténe ti összefüggéseket éppúgy figyelembe vesz, mint ahogy a motívumelemzés területén is fontos észrevételekhez nyújt alapot.

Bence Erika