Összefüggő viszonyok, teremtő kapcsolatok

Kevés olyan marginalizált vagy egyenesen kitaszított fogalom volt a napnyugati filozófia történetében, mint a viszonyé. A vele szembeni támadások nem is csupán egy irányból érkeztek. Azt sugallták, hogy a viszony nem haladhatja meg az egyes entitások korlátoltságát, hogy a viszony csupán elménk működésének mellék- vagy alapterméke, vagy hogy elhanyagolhatóvá teszi az a tény, hogy a világ eredendően egységes. A viszonyt pusztán származtatott létezőnek, valótlannak vagy a valóságra önkényesen projektált, bizarr tákolmánynak tekintették. Hogyan létesülhetne mégis teremtő kapcsolat a létezők között, két ember dialógusával, mű és olvasó között? Hogyan lehetséges kötődni?