Mesterségem: irodalomtanár

Mesterségem: irodalomtanár

Szerző:
Hózsa Éva
Kiadás éve és helye:
2013,Szabadka
Kiadó:
Életjel
Felelős kiadó:
Dévavári Beszédes Valéria
Sorozat címe:
Életjel Könyvek
ISBN:
978-86-88971-06-5
Oldalszám:
158 oldal
Műfaj:
Tanulmány
Tárgyszó:
oktatásirodalom

Fülszöveg

Hózsa Éva több mint két évtizedig középiskolai magyartanárként dolgozott Szabadkán, leghosszabb ideig a Svetozar Marković Gimnázium kísérletező kedvű pedagógusa volt. A magyar-német szakot Szegeden végezte, Mándy Iván novelláival foglalkozó doktori értekezését az Újvidéki Egyetemen védte meg. 2000-ben az Újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék oktatója lett, jelenleg egyetemi tanár, két intézményben, a Magyar Tanszéken és a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon tanít irodalmi tárgyakat. 1997-től az Új Kép című pedagógiai folyó­irat irodalmi szerkesztője, módszertani cikkeit, iroda­lomtanári tevékenységével kapcsolatos tanulmányait többnyire ebben a lapban közölte. Hózsa Éva hatodik kötete a régebbi írások és a következetes középiskolai módszertani kutatások mellett az egyetemi hallgatók magyartanári/tanítói pályára való felkészítésének lehetséges módszereit, a mai tanárjelöltek pályaori­entáltságát is megközelíti.

Az irodalomtudományi kutatások egyik legna­gyobb kihívása napjainkban annak a feltérképezése, hogy hogyan szövődnek egymásba a különböző korok szövegei, hogyan alakul a bábeli könyvtár. A kötet szerzőjének eme szőttesek tanulmányozására módja van nem csupán az irodalmi és irodalomelméleti szövegek, hanem egyetemista tanítványai dolgozata­inak vizsgálatakor is. Tanárként, mintegy a dialógus­hálók mediátoraként módja van kimutatni, a hallgatók hogyan építik be szövegeikbe az önértelmezési folya­matok lecsapódásaként a megélt irodalmi alkotások hozadékait.

Módszertantanárként, a vizsgatanítások követője­ként figyelemmel kísérheti azt is, miképpen épülnek egymásra az általános iskolai, középiskolai és egyete­mi oktatásban szerzett ismeretek, hogyan változnak az olvasói stratégiák, miképpen befolyásolják a tanulókat a művészetek új közvetítési lehetőségei,milyen eljárásokra, új eszközökre, módszerekre,újfajta érzékenységre van szükség ahhoz, hogy a tanulókhoz közelebb hozhassuk az irodalmi anyagot. Úgy, hogy gyúrható, fogyasztható, beépíthető, felemelő és szórakoztató, gondolkodtató és szívme­lengető is legyen egyszerre.

Mivel a szerzőnek rálátása van arra, milyen hang­súlyeltolódások történtek az oktatásban a befogadói elvárásokban, számos ötletet ad, illetve emel ki tanítványai óraterveiből annak elősegítésére, hogyan juthatnak el a tanulók az interaktív oktatás, a figye­lemfelkeltő ráhangolódási tevékenység, a jól megvá­lasztott munkaforma, a tanár személyes kisugárzása révén a jelentésteremtésig, az irodalom élményszerű befogadásáig.

A kötet tanulmányai nyilvánvalóvá teszik az új típusú irodalmi megnyilvánulások, mediális, intertex­tuális és interdiszciplináris vonatkozások, a populáris regiszter beépítését az oktatásba, de a szerző nem reked meg az előszobában, hanem számos elmélyült tanulmány segítségével nyújt betekintést az egyes alkotói opusok eredményes tanításába.

Mivel a dolgozat szerzője az oktatás-módszertani kérdéseket mind elméleti, mind gyakorlati vonatkozá­saiban feldolgozta, folyamatosságában bemutatta, s tanulmánykötete egy folyamatosan végzett kutatói tevékenység fontos összetevője, a munkát jó szívvel ajánlom olvasásra.

Katona Edit