Madárlesen

ELŐSZÓ

Hála szüleimnek, a természet iránti érdeklődésem már kisgyermek koromban kialakult. Volt egy szántóföldünk a Palicsi-tó partján, és amíg édesapám dolgozott, én a vízparton bóklásztam. Naphosszat figyeltem a tavat és a zöldellő nádas zsi­bongó életét. Meglestem a pompás tollazatú vöcskök szerelmes násztáncát, a csillogó bundájú pézsmapockok szorgos gyűjtö­getését, miközben körülöttem szólt a mindent kitöltő madárdal, a nádiposzáták véget nem érő tavaszi éneke. Estefelé édesapám is lejött a vízpartra és üvegre csavart kezdetleges szereléssel csendben horgásztunk. Milyen csodás is volt egy-egy izzó palicsi alkonyat. A pontyok, melyeket akkor zsákmányoltam, az évek múlásával megnőttek, a legszebb példányok lettek, melyeket valaha fogtam. A hetvenes évek elején hirtelen elcsendesedett minden. Meghalt a tó. Szemtanúja voltam haláltusájának. Riká­csoló sirályok ezres csapatai halásztak a haltetemektől bűzlő szürkés vízben. Nem voltak egyedül, hamarosan emberek százai jelentek meg a lecsapolt tómederben. Derékig gázoltak a zavaros vízben és türelmesen várakoztak. Mint a vadászó gémek merítő hálójukkal olykor lecsaptak és hatalmas méretű kábult pon­tyokat kotortak elő az iszapos posványból. Miután lecsordogált a tó szennyezett vize, a híg iszapot ezernyi madár lepte el. Hófehér kócsagok, szürke gémek, kárókatonák, vadrécék, lilék és sokféle partfutó. Néhány év múltán kertünk alatt újra tó hullámzott, én pedig jegyzetelni kezdtem. Leírtam minden fontosnak vélt vál­tozást, apró részletet, megfigyelést. Naplóm jóvoltából szinte ma is magam előtt látom az elhalt tó tavaszi feltámadását és a fiatal nádas élettől lüktető zöld színét

Idővel a rendszeres megfigyelés életem részévé vált és las­san tudatosodott bennem az érzés, hogy igazán a természetben szeretek lenni, ott érzem jól magam, ott találtam meg igazi énemet. A körülöttem zajló élet megismerése életem egyik célja és legfőbb mozgatóereje lett. A korai élmények hatására minden szabad időmet természetjárással töltöttem. Rácsodálkoztam a lepkék és virágok tarka szépségére, a vándormadarak örökmozgó csapataira, a légi vadászok villámgyors nyilallására. Megtanultam a megfigyelt élőlények nevét, tulajdonságait, felismerésük faji bélyegeit. A határozókönyvek használata és a tanulás minden­napjaim szerves részévé vált. Ezért választottam tanulmányaim során a természettudományi egyetem biológia szakát és a későb­bi munkám is a természethez kötődött.

Az írások nagy része a természetjárás élményét hivatott bemutatni. Tanáremberként tapasztaltam, hogy gyermekeink nem ismerik környezetünk élővilágát. Az iskolai kirándulások alkalmával nagyon megörülnek minden bemutatott állatnak, növénynek különösen, ha ismertetjük velük azok életének apró titkait, részleteit. A könyv írásai segíthetnek a terepi munkában, mert környezetünk természetes élőhelyeiről, jellegzetes növény- és állatfajairól szólnak. Mivel szűkebb szakterületem a madártan, a legtöbb tapasztalatom a madarak megfigyeléséhez kötődik. A vándormadarak útjának követése, a madárgyűrűzés a ritka fajok megfigyelése számtalan élménnyel tett gazdagabbá. A terepi kutatómunka fáradalmait hamar feledtetik azok a kedves, meghitt pillanatok, melyeket csak a természet tisztasága nyújthat. A hosszú éves tapasztalat arra figyelmeztet, hogy ter­mészeti értékeink rohamosan fogyatkoznak, az ősi táj átalakul, ezért sokkal többet kell törődni a ritka, kipusztulás peremére sodródott fajokkal, élőhelyekkel. Már a korai gyermekkorban ki kell alakítani a természethez való helyes viszonyulást, mert néhány kutató és lelkes természetbarát munkája nem oldhatja meg az aggasztóan sokasodó gondokat. Írásaim a ter­mészetvédelem nemes ügyét szolgálják, a természet szeretete és védelmének fontossága e könyv valódi üzenete.

Szabadka, 2003. decembere A szerző