Kovács Istenke álmodik

Elmagyarázza ezeknek az ifjú hölgyeknek Kovács Istenke Szindbád: régebben úgy gondolta, hogy Újvidék az utolsó téglájáig megismerhető, s hogy ez az ismeretség majd még a hasznára lehet. Hogy miután szépséges édesanyját elveszítette, az apja is elveszett, de a város megmaradt. A város, amely olyan, mint egy máj, egy szív. Ha leválasztanák rólad, menten belepusztulnál. Nem az emberek miatt, hiszen elbeszélőnek itt nem is voltak sosem igaz barátai. (Balázs Attila)

Újvidéki lányok tűntek itt fel, és vonultak el. Nekik mesél Szindbádunk valóban és álomban mindent, amit tud. Az idő syűkebb szegmentumában, amly idő nincs a dátumok kalodájába szorítva, mégis jól elhelyezhető a viszonylagos közelmúltban. (...) Elmagyarázza ezeknek az ifjú hölgyeknek Kovács Istenke Szindbád: régebben úgy gondolta, hogy Újvidék az utolsó téglájáig megismerhető, s hogy ez az ismeretség majd még a hasznára lehet. Hogy miután szépséges édesanyját elveszítette, az apja is elveszett, de a város megmaradt. A város, amely olyan, mint egy máj, egy szív. Ha leválasztanák rólad, menten belepusztulnál. Nem az emberek miatt, hiszen elbeszélőnek itt nem is voltak sosem igaz barátai. (Balázs Attila)