E/

Barlog Károly zenés monológjai különféle zeneszámok keltette hangulatokat jelenítenek meg, de az olvasónak nem kell ismernie az előadókat és dalokat ahhoz, hogy magával ragadja a szövegek atomszférája, és belefeledkezzen a magányos, gyakran kudarcokat megélő elbeszélők történeteibe. Az édeskeserű hangulatot teremtő vágymonológok a mindenki által áhított egymásra találás elé görbe tükröt tartva az idealizált szerelmek fonákjaival szembesítenek.

Ami a zenei felhozatalt illeti, akár egy hollywoodi film zenéjét is képezhetné Barlog Károly „albuma”, de történetesen a Vajdaság, Budapest és a Balaton háromszögében járunk. Annak is a keleti, sötétebb felén, ahol happy endről még csak álmodni sem mernek a love storyk. Éppen ellenkezőleg… Meglehetősen húsba maró, olykor megrendítő, olykor kíméletlenül nyers szerelmi történetek peregnek egymásba szerzőnk új kötetében is. Hősei lehetnek narkós kölykök, szürke pedagógusok, lepattant rockzenészek vagy ábrándozó írók, ugyanaz az éhség és szomjúság vezérli őket – ugyanaz a hiány… És kimondottan úgy festenek, mint a (szövegek címében) hozzájuk rendelt punk rock- vagy blues-számok: zsigeriek, pontosak és kibukottak, elkerülve az ócska kilátásokat. (Marton László Távolodó)