A ​konzul éjszakája

Ezer ​esztendővel ezelőtt Makedónia volt a szláv írásbeliség bölcsője. S mégis a történelmi igazságtalanság és a forgandó szerencse folytán ez a nép jutott el utolsónak, óriási késedelemmel a saját irodalmi nyelvének megteremtéséhez. Csupán a második világháború befejezése hozta meg a makedon nyelv hivatalos elismerését és vetette meg alapjait annak a hatalmas fejlődésnek, mely a szemünk előtt játszódik. A népköltészet tüneményes gazdag forrásából merítve és a múlt századi realista hagyományokhoz kapcsolódva ez a fiatal irodalom nyitva áll a huszadik századi világirodalom legújabb áramlatainak befogadására is. Mindez döntően hatott többszólamúságára, és kialakította sajátosan eredeti hangját. Ebből a mind stílusjegyeit, mind témáját tekintve olyan gazdag világból igyekeztünk egy kis ízelítőt nyújtani. Elbeszéléskötetünk fiatal szerelmesekről szól és ősi előítéletekről, falusi archaikus közösségekről és városi elidegenedésről, gyengédségről és brutális erőszakról, más és más regiszteren, a balladai mélységtől egészen a groteszk irónia hangjáig. A makedon irodalom legizgalmasabb jelenségei (Zsivko Csingo, Petre M. Andreevszki, Tasko Georgievszki) ma már a világirodalmat gazdagítják.