Királytemetés

Dudás Károlynak ez a hatodik kötete. Az el­ső, a Szakadó 1977-ben jelent meg, s riporto­kat, szociográfiai írásokat tartalmazott. Megle­hetősen mostoha sorsa volt: a kézirat öt évet várt a megjelenésre, a szerzővel visszavonat­ták, s csak megcsonkítva jelenhetett meg.

Az 1980-ban napvilágot látott Járatásban kaptak helyet azok az írások is, amelyek a Sza­kadóból politikai okok miatt kimaradtak, s a könyv elnyerte az év legjobb vajdasági novelláskötetéért járó Szirmai-díjat.

A szerző legismertebb, legtöbbet dicsért és bírált műve az 1983-ban megjelent Ketrecbál című regény, amely nemcsak hogy nem került a Forum Könyvkiadó regénypályázatának díj­nyertes alkotásai közé, hanem hosszú huzavo­na és némi csonkolás után hagyhatta csak el a nyomdát (egyik „kirekesztett” epizódjából ké­sőbb Üzenet-díjas novella született, s Kutyahistória címen a mostani kötetben kapott he­lyet), noha Herceg János Magánbeszéd című írásában irodalmunk egyik kiemelkedő alkotá­sának nevezte.

A gyalogtörök című ifjúsági regény (1987) aztán megkapta a Forum Könyvkiadó regény­pályázatának első díját.

Szerzőnk Botlik Józseffel és Csorba Bélával közösen írt és Magyarországon 1994-ben ki­adott Eltévedt mezsgyekövek című kötete a délvidéki magyarság kisenciklopédiájának istekinthető.

A novellákat és kisprózai írásokat tartalma­zó Királytemetésben válogatott termése található. Néhány közülük a korábbi kötetek­ben is megjelent már, mások folyóiratokban kallódtak, de az olvasó megismerkedhet a leg­utóbbi vészterhes időszak izgalmas írói doku­mentumaival is.

A kötet első felében a novellák kaptak he­lyet, a másodikban pedig körüljárhatjuk azok forrásvidékét, betekintést nyerhetünk az írói műhelymunkába, tapinthatjuk a képzeletből, emlékekből és a megélt valóságból összeötvö­zött novellák valóság-mozaikköveit. Rólunk és nekünk szól Dudás Károly új könyve is, s akár­ csak a korábbiakból, ebből is „az emberi élet, a társadalmi élethelyzetek csomópontjai tűn­nek elő.” (Bányai János) Vagy ahogy Hornyik Miklós fogalmaz: „Dudás a kalapárnyékos ar­cok mögött magát az emberi történelmet fede­zi fel, emlékek nyomába szegődve...”

Herceg János védőbeszéde, amelyet a Ket­recbál mellett mondott, a Királytemetésre éppúgy érvényes, „...olyan eseményeket is érint, amelyeket a vajdasági magyar irodalom eddig óvatosan megkerült, de amitől persze az életből és az emlékezetből nem tűntek el ezek az események.”

„És ott éreztem magam a bácskai tanyavi­lágban, időtlenségében és a mában – írja Her­ceg János Dudás Károly prózájáról –, a ma­gyar finitizmus szépséges élőképei között. Cir­kusz, kocsma és temető elmosódott határmezsgyéin, valami olyan duhaj reménytelen­ségben, hogy belefájdult a szívem.”