Jugoszláviai magyar nyelvjárások

ELŐSZÓ

Gyűjteményünk a Jugoszláviában 1945-től napjainkig folyó nyelvjáráskutatás eredményeit szándékozik összefoglalni.

Már régóta szükség mutatkozott egy ilyen gyűjteményre, mert nehéz, még a szakembernek is, összehordani a jugoszláviai magyar nyelvjárásokra vonatkozó szakirodalmat, mivel a legkülönbözőbb szakfolyóiratokban, kötetekben jelentek meg, s ezekhez már sokszor hozzá sem lehet jutni, rég eltűntek a könyvpiacról.

A jugoszláviai magyar nyelvjárások különben is megérdemlik a velük való foglalkozást, hisz nyelvtörténeti szempontból, de a szinkron leírás vagy a nyelvhasonlítás, sőt az általános nyelvészet szempontjából is igen sok hasznos és érdekes bizonyító anyaggal, jelenséggel szolgálnak.

Nyelvszociológiai szempontból is valóságos kincsesbányák a nyelvjárások, mind az anyanyelvi szintek, mind a diglosszia, a bilingvizmus és a nyelvi hatások vizsgálatában, mind pedig a köznyelvre váltás folyamatának megfigyelésében, nem beszélve a nyelvtanulás jelenségének kérdéseiről.

Ugyanakkor a szerbhorvát nyelv történeti vizsgálatában is felhasználhatók a jugoszláviai magyar nyelvjárások nyújtotta adatok, mert az évszázados együttélés során a magyar nyelvjárások a szerbhorvát nyelvből már eltűnt jelenségeket az átvétel idejének megfelelően, illetve némileg módosítva őriztek meg. Az átvétel idejének állapotában konzervált adatok kiváló segítséget nyújtanak a szerbhorvát nyelv történeti vizsgálóinak.

Általános nyelvészeti szempontból is értékes forrás a népnyelv, mert pl. a szövegképzés, a szövegalkotás nyelvi és egyéb tulajdonságairól is sok eddig ismeretlen tény derül ki a nyelvjárásokból, az adatközlők viselkedéséből, a nyelvjárási szövegekből.

A kötet tanulmányai tehát nemcsak a magyar, de részben a szerbhorvát, a román, a szlovén, a szlovák, a ruszin nyelvvel foglalkozó szakemberek érdeklődésére is számot tarthatnak, ugyanakkor az általános nyelvészet, a szociológia, a nyelvfilozófia, a kommunikáció kutatói is használhatják.

A Jugoszláviában hallható magyar nyelvjárásokkal már a II. világháború előtt is foglalkoztak néhányan. A Híd és a Kalangya közölte a ritkán megjelenő tanulmányokat, ismertetéseket, jegyzeteket az itteni nyelvi jelenségekről.

A tervszerű, folyamatos munka 1945 után indult meg az új Jugoszlávia következetes nemzetiségi politikája eredményeként. Az 1946-ban felállított és 1957-ig működő Újvidéki Tanárképző Főiskola Magyar Tanszékének úttörő szerepét ezúttal sem szabad elhallgatnunk. A Tanszék szervezésében indult meg az anyanyelvvel, az anyanyelv szintjeivel való foglalkozás, többek között a nyelvjárásokkal való foglalkozás is.

A Tanárképző Főiskola Magyar Tanszékének szerepét átvevő és immáron negyedszázados fennállását ünnepelni készülő, az Újvidéki Egyetem keretébe tartozó Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszék, majd a Hungarológiai Intézet és végül a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetévé fejlődött intézmény folytatta a megkezdett munkát. A gyűjtést és feldolgozást a magyar nyelvészet oktatói és a hallgatók, később a végzett hallgatókból verbuválódott munkatársak folytatták.

Az elmúlt közel 40 év alatt számos gyűjtőútra került sor, hogy megismerkedjünk a jugoszláviai magyar nyelvjárásokkal, hogy minél több felvételt készítsünk, minél több nyelvjárási szöveget örökítsünk meg magnetofonszalagokon, minél több kérdésre adott választ jegyezzünk fel, s ezek alapján nyelvjárási szótárakat, szójegyzékeket, nyelvjárási atlaszokat, jelenségleírásokat készítsünk.

Tudománytörténeti szempontból is megokoltnak látszott a jugoszláviai magyar nyelvjárásokkal való foglalkozás, hisz tudott dolog, hogy ezek a nyelvjárások is rendkívül színes képet mutatnak. A XVIII. századi nagy telepítések idején és később is sok és sokféle nyelvjárást beszélők telepedtek le vidékeinken. A telepesek magukkal hozták a kibocsátó nyelvjárást, s a környező másfajta nyelvjárások mellett és a más nyelvet beszélők szomszédságában, velük együtt élve és dolgozva, esetleg szorosabb testvérbarátságban, részben meg is őrizték a hozott nyelvi sajátságokat, részben pedig olyan új jegyeket, nyelvi jelenségeket fejlesztettek ki, melyek a kibocsátó nyelvjárásból – természetesen – hiányoznak. Ugyanakkor a más nyelvet beszélő népekkel való együttélést is tükrözik a nyelvjárások.

A nyelvjárásainkkal való foglalkozás sürgető feladat, mert a nyelvjárást beszélő falusi földművesek, félig iparos, félig paraszti foglalkozást űzők szintén részesei hazánk népei és nemzetiségei nagy kultúraváltási folyamatának. A társadalmi, gazdasági, művelődési viszonyok változásának megfelelően, az új minőségű társadalomban az egyén közösségi szerepeinek számbeli növekedésével, a dolgozók közéleti, társadalmi szerepének gyökeres megváltozásával más kommunikációs tevékenységre van szükség. Ennek következtében a nyelvjárások egyre nagyobb mértékben és egyre nagyobb iramban adják át helyüket az igényesebb közlést kielégítő köznyelvnek. Így a megváltozott kommunikációs célú megnyilatkozások egyre jobban mellőzik ezt az új körülményeknek meg nem felelő kommunikációs eszközt.

Néhány szót a válogatásról. Jelen kötetünkben a közel 40 éves munka során felgyülemlett dolgozatokból, tanulmányokból, cikkekből válogattunk. A korlátozott terjedelem miatt úgy szelektáltunk a rendelkezésünkre álló anyagból, hogy némi képet kapjunk a nyelvjárások részrendszereiről, az újabb munkamódszerekről és eredményeikről, a nyelvjárás és köznyelv viszonyáról stb. A csupán anyagközlést tartalmazó cikkekről, dolgozatokról eleve le kellett mondanunk.

A könyv szerkezete:

I. Általános rész

II. Nyelvleírás

1. Általános bemutatás

a.Bácska

b.Bánát

c.Muravidék

d.Szlavónia

e.Baranya

f.Szerémség

2. Jelenségleírások

3. Szókincs

III. Nyelvatlaszok

A következő bibliográfiai jegyzékben * jelzi a válogatásunkban szereplő dolgozatokat.

Újvidék, 1982. decemberében Penavin Olga