A jugoszláviai Bánát magyar nyelvjárási atlasza

Bánát, a régiek szóhasználatában Bánátus Jugoszláviához tartozó része a mi vizsgálódásunk tárgya. A hajdani Torontál megye magyar lakosságának nyelvhasználatát akarjuk közelebbről megvizsgálni.
Ezzel a Jugoszláviában található egyik nagyobb nyelvjárási terület sajátságainak feltérképezését szeretnénk elvégezni. A bánáti nyelvjárási atlasz az utolsó a jugoszláviai magyar nyelvjárásokat bemutató nyelvjárási atlaszok sorában (A jugoszláviai Muravidék magyar tájnyelvi atlasza, 1966; A jugoszláviai Baranya magyar tájnyelvi atlasza, 1969; A szerémségi magyar szigetek nyelve, 1972; Horvátországi (szlavóniai) magyar nyelvjárási atlasz, 1984; Bácskai magyar nyelvjárási atlasz, 1988).
A jugoszláviai Bánát magyar nyelvjárási atlaszának elkészítésével megkíséreltük lefényképezni a nyelvjárás állapotát az utolsó harminc évben. Közben természetesen nem feledkeztünk meg a nyelvjárás változásokhoz, nemhez, generációkhoz és nem utolsó sorban a társadalmi szerepekhez, kommunikációs szituációkhoz, beszédpartnerekhez kötöttségéről sem. Egyszóval a nyelvjárás használatára voltunk kíváncsiak, a nyelvjárásnak a gyakorlati, és a mindennapi életben való működésére figyeltünk.
Ez a nyelvjárási atlasz is, mint a többi is, gondos terepi gyűjtés, többszöri ellenőrzés után térképlapokra vitt adatok segítségével mutatja meg a nyelvjárás dinamizmusát, azt, hogy a nyelvi megnyilatkozásnak ez a kódrendszere sem megkövesedett, állandó, változatlan rendszertagok, formák rendszere, amely egy bizonyos fejlődési fokon megrekedt, hanem a kifejezendő tartalomhoz idomulva a változás kisebb vagy nagyobb mértékben ugyan, de állandó folyamat.