Glosszárium

A ​szövegeket, műfajokat, peremműfajokat és kommentárjaikat bizonytalan körvonalú narratív zónák veszik körül. Az alternatív poétikai gondolkodás vonzódik hozzájuk: a diskurzus elbeszélő műfajaiba hatoló, mellettük, köröttük lévő, szabálytalan beszédalakzatok érdeklik. Belép a határsávba, térközökbe, elidőz, szemlélődik. Közben ötletek, értelmezési javaslatok, glosszák, észrevételek születnek. A beszédközi kapcsolatokban, a diszkurzív rendszerek peremén, áthajlásaiban keletkező fragmentumok, egyszerű kis szerkezetek, fikciós és nem fikciós beszédformák, a tárca, a glossza, az empirikus törmelékalakzatok változatai, kategóriái és metaforái egy valóságos katasztert, katalógust igényelnek. A különféle rhumb-ökből, irkák, noteszek, füzetek, cetlik, beragasztások forgácsaiból egy imaginárius készlet áll össze. A teoretikusok ezt előszövegek, pre- és paratextusok halmazának, a filológus értékes adatbázisának tekintik. A fragmentáris írás a 20. század átfogó kulturális tapasztalatának szerves része. Megértésének és értelmezésének nem feltétele a kihátrálás a poétikából. A most felütött két könyvborító ideiglenes keretet képez, melybe elbeszélő folyamatokkal, regényekkel, rövidprózával foglalkozó írások kerülnek. A lapokat tovább a tapasztalat töredezett formái, kivágások, idézetek, hivatkozások töltik meg. Ehhez a halmazállapothoz illeszkednek a tárgyak, a tagolás, tördelés, a címek, alcímek, aláhúzások is. A töredékesség és a szabálytalan alakzatok a rendszeres vizsgálat helyett e pillanatban egy glosszárium-parafrázis alakjában fogják a jegyzetek készítőjét elvégzendő feladataira emlékeztetni.