Gion Nándor művei és műhelytitkai

ELŐSZÓ

Gion Nándor célul tűzte maga elé, hogy legalább olyan izgalmasan írjon, mint amilyen izgalmasak azok a betyártörténetek voltak, amelyek miatt ő megszerette az olvasást. Ez sikerült is neki, de Gion nemcsak ezért izgalmas író. Hanem azért is, mert művei a magas irodalomhoz tartoznak, és nagyon sok szinten értelmezhetők: mindenkinek tartogatnak valamit. Ez a könyv e szintek közül az író számára talán legfontosabbakat, mégis legrejtettebbeket szeretné feltárni. Ez a könyv is izgalmas szeretne tehát lenni, és a megfejtés örömét adni azoknak is, akik már sokat olvastak Giontól, és azoknak is, akik most ismerkednek vele, vagy éppen most kapnak kedvet hozzá.

Nem biztos, hogy az elején kell kezdeni ennek a könyvnek az olvasását. Aki még semmit nem olvasott Giontól, és most gyűjti hozzá a kedvet, kezdje talán a végén, a Sortűz egy remek íróért című összefoglalóval. Aki csak A kárókatonák még nem jöttek vissza vagy a Sortűz egy fekete bivalyért című könyvet olvasta (esetleg filmen látta), az a Trükközés madárnyelven, illetve a Sortűz egy elveszett országért című fejezettel is kezdheti. Aki csak a Virágos Katonát és a Rózsamézet ismeri – a kettő (később a folytatásokkal együtt is) Latroknak is játszott címmel jelent meg –, az a Gizike Schladt, Stefan Krebs és a Schank fivérek… vagy a Gion Márton a hólapáttal… fejezettel is kezdheti. Aki az irodalomelméleti megközelítést szereti, az talán a „Pusztulásra ítélt temetők” fejezettel; akit pedig például a kereszténység vagy a kommunizmus Gion általi ábrázolása érdekel, az a Berecz plébános… vagy a Május elseje… résszel kezdje.

De a legjobb persze az elején kezdeni, hiszen a könyv fejezetei egymásra épülnek.

Gion Nándor (1941–2002) egyike a legnagyobb délvidéki magyar prózaíróknak. Az ő esetében is igazolódik az a régi tapasztalat, hogy minden jelentős életmű megtalálja a maga értelmezőit.

Kurcz Ádám István mélyen érti Gion Nándor életművének belső utalásrendszerét, logikáját, építkezését, így a Gion-próza szoros olvasaton nyugvó, teljesen eredeti értelmezését teremti meg. Rejtett utalásokra világít rá, számos sajátos szimbólumot értelmez, parabolák hátterét tárja fel. A Gion Nándor művei és műhelytitkai című könyv az életmű alapvonulatait mutatja be; erős elméleti, s így fogalmi megalapozottságú elemzései középpontjában a kisebbségi helyzetet megélt író identitással kapcsolatos dilemmái állnak. A kötet behatóan vizsgálja valóság, életút és mű egymást kölcsönösen meghatározó összefüggésrendszerét, amelyből a művek önálló életet nyert létükkel kiemelkednek. A könyvet olvasva az életmű formálódásának folyamatát is érzékeljük: közeli figyelői lehetünk a valóságra adott emberi-írói válaszok tudatos alakításának, miközben újra megérezzük a Gion-próza „dúsított realizmusának” erejét.