Németh Mátyás

Iskoláit szülőhelyén végezte. Több kitanult szakma után került a képző- és fotóművészet közelébe. A vizuális élmény mindig vonzó volt számára, fotózással 1952-től foglalkozik. 1970-től 1993-as nyugdíjba vonulásáig a Magyar Szó napilap fotóriportereként dolgozott.

Németh Mátyás a hagyományos fotográfia filmtekercses változatának szerelmese, a 70-es, 80-as években fényképészkurzusokat is vezetett, kezdő fotósokat tanított Temerin egykori fotó- és filmklubjában. Fotói, grafikái és reprodukciói nemcsak a Magyar Szóban, hanem könyvekben és különféle kiadványokban is megjelentek. Egyik alapítója az 1976 óta működő TAKT-nak, a Temerini Helytörténeti Múzeumnak és a Horizont fotó- és filmklubnak, tagja a Vajdasági Iparművészek és Formatervezők Egyesületének (Upidiv) – s ezek révén néhány hasonló jellegű nemzetközi szervezetnek is. Megközelítőleg ezer bel- és külföldi (jugoszláviai, magyar és nemzetközi) kiállításon vett részt. Szép számban vannak ma is kiállításai. A vajdasági táj és a paraszti életforma kedvelője, így ezek a motívumok gyakran köszönnek vissza alkotásairól.

Fotóriporterként számos elismerésben részesült. Néhány közülük: 1984-ben elnyerte a jugoszláviai hírszolgálati iroda, a Tanjug első díját, majd 1984-es különdíját az év legjobb újságfotójáért. 1986-ban a Kínai nagy fal nemzetközi sportfotó-kiállítás nagydíját nyerte el. 1989-ben második alkalommal választották meg a Tanjug legjobb fotóriporterévé. 2009-ben a temerini Illés-napi rendezvénysorozat keretében a TAKT intézőbizottsága neki ítélte oda a TAKT-oklevelet.

Elmondása szerint a fényképészet szerepe témától függetlenül a megörökítés. A megörökítés pedig az elmúlás és az elfeledés elleni csodaszer. Ma is szívesen emlékszik vissza azokra a körülményekre, amelyekben születtek a képei, a tanyasi életre, a falusi udvarokon folytatott kellemes beszélgetésekre, a hagymát ültető házaspárra, s egy-egy lencsevégre kapott nádfödélről, gémeskútról, szobabelsőről, zsalugáterről felismeri a házat, tudja, ki volt a lakója, nemcsak a szülőfalujában, Temerinben, de szinte a teljes régióban. Tiszteli, becsüli és képein tovább élteti a mára már letűnő paraszti életformát. Soha nem elégedett meg a dolgok puszta dokumentálásával, mindig a kiváló, kiemelkedő, az adott pillanatra jellemző hangulatot próbálta megragadni. Útjai során számtalan módon örökítette meg a végnapjaikat élő vajdasági tanyákat és faluvégeket, a vajdasági tájat. „A népéletet megörökítő témák izgalmasságát, élményszerűségét hamar felfedezte, a kitüntetett pillanatok megörökítésével ritka ünnepéllyé tette számunkra az egykori népélet gyötrelmesen szép mindennapi hangulatait. Az ő szemével láthatjuk ma a délvidéki múlt, közelmúlt hagyományos, érzelmileg gazdag tárházát” – írja róla Péter László a Tollrajzok című kötetében.

A fényképezés mellett Németh Mátyás kitartó gyűjtő és kutató is. Régi fényképeket ment meg az enyészettől. Évtizedek óta tartó szenvedélyének köszönhetően rengeteg értéket gyűjtött össze néprajzosaink és helytörténészek örömére.