Esszék és meditációk

Részlet a könyvből:
„Sok évvel ezelőtt történt egy őszön. Néhány nap híján tizenöt éves voltam, igazi gyermek még. Életemet a játék töltötte kis. Azon a bizonyos délutánon is. Mielőtt azonban elindultam volna hazulról, gondoltam, belekukkantok egy könyvbe. Kiválasztottam a könyvszekrényből a legvékonyabbat, Stiri ruske slike (Négy orosz kép) volta címe, s abból is a legrövidebb írást. Makszim Gorkij: Az ember című írása volt. Tíz oldalnyi ha lehetett. Ezt, gondoltam magamban, elolvashatom, mielőtt elmennék. Leültem és könnyű lélekkel belefogtam.
Hanem, ahogy átfutottam az első két mondatot, hirtelen valami újszerű, számomra addig ismeretlen, különös érzés lett rajtam úrrá. "A csüggedés óráiban - amikor az emlékezet életre kelti a múltnak árnyait, és hidegség árad belőlük a szívre, amikor a gondolat, miként a lagymatag őszi nap, megvilágítja a jelen vészes káoszát és baljósan egyhelyben kering, mert nincs ereje, hogy a magasba szálljon, előre röpüljön - a csüggedés nehéz óráiban felidézem az Ember fenséges alakját.”