Családom szerepe a világforradalomban

Különös ​ennek a regénynek a története. A szerző először nem talált rá kiadót, ezért a saját költségén jelentette meg. A könyv felkeltette az olvasók érdeklődését, s az első kiadás rövid idő alatt elfogyott. Közben a NIN című belgrádi hetilap zsűrije úgy találta, hogy Bora Cosic műve a legjobb regény, amely 1969-ben szerbhorvát nyelven megjelent, s ezért a Kritika Díjával jutalmazta. Ekkor – ugyancsak a szerző kiadásában – újra megjelent a könyv, s ez a kiadás is csakhamar elfogyott. A kiadóvállalatok két magánkiadás és egy jelentős irodalmi díj után végre felfigyeltek a regényre, s egy ismert belgrádi kiadóház meg is jelentette. Így aztán egy fél év alatt három kiadást ért meg a Családom szerepe a világforradalomban. A regény – mely egy új realizmus kibontakozását jelzi a szerb irodalomban – közönségsikerét nem kell csodálni: arról a korról szól, amelyről eddig csak patetikus hangú, idilli képet festő és hamis illúziókat tápláló művek jelentek meg. Cosic regényének hangja ironikus, a kép, melyet rajzol, groteszk, s lerombolja illúzióinkat. Eseményekről, tettekről, emberekről a gyermek naivitásával és nyers őszinteségével mondja el az igazságot. A maga nemében úttörő alkotás ez, olyan mű, amely nem véletlenül vonzza az olvasókat.