Bánáti vicinális

A ​kiváló szerb író a dél-bánáti Szamos községben született, ahol évszázadokon át békében éltek egymással a szerbek, magyarok, németek, zsidók, szlovákok, románok. A második világháború alatt Bánát, a világ egyik legtermékenyebb földje a németek fennhatósága alá került, s ezzel kezdetét vette a birodalmi németek és a helyi volksdeutschok rémuralma. A történetek lassan indulnak, mint a bánáti vicinális, és egy egzotikus világba vezetnek el bennünket, ahol jelentéktelen, félszeg emberek váratlanul hősökké válnak, de kipróbált, az illegalitásban megedződött emberekből is lehetnek árulók. Az író a síksági ember józan, gyakran kínosan lassú, egyúttal furfangos észjárásával láttatja velünk az eseményeket, felvillantja fanyar, sokszor a tragédiából is csúfot űző kegyetlen humorát. Tehetetlenségi erejénél fogva a rossz gépezete a háború után is tovább működik. A likvidáló kommandók tevékenységéről és egy gyönyörű nő elítéléséről és kivégzéséről szól a Kisértetek és szerzetesek című megrázóan szép elbeszélés. A Peter fater kitelepítése című novella a sors kerekének forgandóságát ábrázolja, az üldözők és üldözöttek szüntelen szerepcseréjét. A háború után táborokba terelik a német lakosságot, s ha nem is az emberirtás szándékával, de ugyanaz történik velük, mint a történelem mindenkori áldozataival. Markov vérbeli művész, nem ítélkezik senki fölött, de töprengésre késztet, s néha felvillantja a hamu mélyén rejtőző gyémántot