Kisorosz
- Település neve az ország nyelvén:
- Rusko Selo
- Körzet:
- Észak-bánáti körzet
- Község:
- Nagykikinda
- Ország:
- Szerb Köztársaság
- Irányítószám:
- 23314
- Hívószám:
- 381230
- Koordináták:
- +45° 46' északi szélesség, +20° 34' keleti hosszúság
Leírás
szerkesztés alatt
Kisorosz, régebbi nevén Torontáloroszi, a zsombolyai járásban fekvő nagyközség volt. Házainak száma 509, lakosaié 3050, a kik közűl 2089-en magyarok, 620-an német- és 341-en románajkúak s leginkább római katholikus vallásúak voltak. Postája helyben volt, távírója és vasúti állomása pedig Szenthubert volt.
A középkorban Oroszi néven említik az oklevelek. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekben is szerepel és ekkor már plebániája volt. A török hódoltság alatt nem pusztult el teljesen. Az 1717. évi kincstári összeírásban, Horoschin néven, a becskerekei kerületben találjuk, tíz lakott házzal. A Mercy-féle térképen, Mally Oroszin néven, a lakatlan helyek között szerepel. Később a délmagyarországi kincstári puszták bérlőtársasága bírta bérben. 1767-ben németeket telepítettek ide, 1776-ban azonban Szeged vidéki magyarokat is. A kincstári jószágok elárverezésekor Stefanovics Bazil vette meg és tőle Vidákovics császári kapitány birtokába jutott. 1838-ban Mácsai Csernovics Pál volt a földesura, utána báró Sina Simon, kinek birtokait gróf Zichy Ágost gyermekei, Mária, Fedora és Anasztázia örökölték és most ők a helység legnagyobb birtokosai. A községbeli régi kúriát Csernovics Pál 1823-ban építtette.
A római katholikus templom 1802-ben épült, 1832-ben megnagyobbították. A gör.-keleti román templomot 1797-ben emelték. Az egyház egy ezüst kelyhet őriz 1614-ből, melyet Csernovics Pál első neje, gróf Zorich Sarolta ajándékozott. 1836-ban 70-en haltak itt el kolerában.
Van a községben gazdakör, iparos és polgári olvasókör, hitelszövetkezet, fogyasztási és értékesítő szövetkezet és gróf Zichy Ágost gőzmalma. A községhez tartoznak György-, Hedvig- és Ifigenia-majorok.
Kisorosz, régebbi nevén Torontáloroszi, a zsombolyai járásban fekvő nagyközség volt. Házainak száma 509, lakosaié 3050, a kik közűl 2089-en magyarok, 620-an német- és 341-en románajkúak s leginkább római katholikus vallásúak voltak. Postája helyben volt, távírója és vasúti állomása pedig Szenthubert volt.
A középkorban Oroszi néven említik az oklevelek. Az 1332-37. évi pápai tizedjegyzékekben is szerepel és ekkor már plebániája volt. A török hódoltság alatt nem pusztult el teljesen. Az 1717. évi kincstári összeírásban, Horoschin néven, a becskerekei kerületben találjuk, tíz lakott házzal. A Mercy-féle térképen, Mally Oroszin néven, a lakatlan helyek között szerepel. Később a délmagyarországi kincstári puszták bérlőtársasága bírta bérben. 1767-ben németeket telepítettek ide, 1776-ban azonban Szeged vidéki magyarokat is. A kincstári jószágok elárverezésekor Stefanovics Bazil vette meg és tőle Vidákovics császári kapitány birtokába jutott. 1838-ban Mácsai Csernovics Pál volt a földesura, utána báró Sina Simon, kinek birtokait gróf Zichy Ágost gyermekei, Mária, Fedora és Anasztázia örökölték és most ők a helység legnagyobb birtokosai. A községbeli régi kúriát Csernovics Pál 1823-ban építtette.
A római katholikus templom 1802-ben épült, 1832-ben megnagyobbították. A gör.-keleti román templomot 1797-ben emelték. Az egyház egy ezüst kelyhet őriz 1614-ből, melyet Csernovics Pál első neje, gróf Zorich Sarolta ajándékozott. 1836-ban 70-en haltak itt el kolerában.
Van a községben gazdakör, iparos és polgári olvasókör, hitelszövetkezet, fogyasztási és értékesítő szövetkezet és gróf Zichy Ágost gőzmalma. A községhez tartoznak György-, Hedvig- és Ifigenia-majorok.