A zentai sajtó története

UTÓSZÓ

A jelen kiadvány a Zentai Monográfia Füzetek egyik darabjaként jelenik meg. Eredetileg ugyan más célt szolgált volna A Magyar Szó állandó heti mellékleteként 1969-től megjelenő Tiszavidék öt, majd később négy észak-bácskai és bánáti község hírközlő orgánuma húszéves megjelenésének az emlékezetére készült.

A fedőlapján a „Magyar Szó - Tiszavidék - 20 - 1969–1989” szavakat és számokat feltüntető, 135 oldalas tetszetős külsejű könyvecskét eredetileg terjedelmesebbre tervezték. Felelős szerkesztője, Fodor István (aki egyben a szóban forgó heti melléklet szerkesztője is ebben az időben) az Előszóban meg is említi: „...amikor a húsz évfolyam hetvenezernvi írásából válogattunk, legnagyobb gondot a helyszűke okozott számunkra”.

A jelen füzet gerincét képező A Zentai sajtó története is annak a tervnek a részеként készült, miszerint az akkori kiadvány tanalmának nagyobb részét kitevő cikkek, riportok, színes írások elé a zentai sajtó, valamint a Tiszavidék történetét taгtalmazó hosszabb ismetető kerül. Az előbbit a zentai sajtó 110 éves évfordulója is indokolta, amelyről annak idején (1985-ben) szerencsésen megfeledkeztünk ugyan, de hát most úgy látszott, itt a jó alkalom a mulasztás pótlására.

„Sajnos, most sem »jött ki a lépés«”. „Jól tudjuk, kedves Olvasó, hogy nem vetünk kezdődött vidékünkön az újságírás, s szándékunkban is állt évszázadnyi időre visszatekinteni a sajtótörténetben, de tervünkről a kiadás költségei miatt le kellett mondanunk” – mentegetőzik a kiadvány szerkesztője.

Az anyagiak hiányán kívül más oka is volt a rövid sajtótöгténeti áttekintés elmaradásának: a zentai sajtó százéves történetének kutatásával megbízott Szloboda János és a Tiszavidék húsz évének összеfoglalását vállaló Keresztényi József (aki a szóban forgó mellékletet közel tíz éven át szerkesztette) alaposan „túlteljesítették a normát”: a megbeszélt 20, illetve 40 „flekk” helyett 45, illetőleg 65-öt „produkáltak”. De hát ki tudott volna ellenállni a hol érdekfeszítő, hol mulatságos írásokat taгtalmazó, ódon, elsárgult újságlapok forgatása-böngészése nyomán jelentkező vágynak, hogy ezt a „јó mulatságot” a saját olvasóival is megossza!

Így aztán A Zentai sајtó története kiszorult a Tiszavidék 20. évfordulójára megjelent alkalmi kiadványból, ám a Mаgyаr Szó 1989. április 24-étől május 10-éig megjelent számaiban folytatásos tárcaként Százéves a Zentai sajtó címen – az első két fejezet kivételével – közzétette, azzal, hogy megbízta a szerzőt: egé-szítse ki a szöveget a Tiszavidék töгténetének rövid összefoglalásával. S bárha a szerkesztőség által adott cím nem is volt egészen pontos (a zentai sajtó a tárca megjelenésekor már nem 100., hanem 114. születésnapját ünnepelhette volna), mégis köszönettel tartozom a пуilvánosságra hozatalért, minek révén, úgy érzem, hozaájárulhattam szülővárosom hírnevének öregbítéséhez.

Aminthogy ennek meg is lett az eredménye még ugyanabban az évben a Zentai Múzeum szép kiállítás keretében emlékezett meg a helybeli sajtó több mint egy évszázados múltjáról, majd az Újvidéki Televízió szerkesztője, Szemerédi Magda is arra érdemesítette a szerzőt, hogy megbízza a helyi sajtótörtnétet bemutató mintegy félórás műsor forgatókönyvének a megírásával. Ezt a műsort tartományi televíziónk két ízben is bemutatta.

Végül az újvidéki Hungarológiai Kutatások Intézete is vállalta a kibővített kéziratnak a zehtai Monográfia előkészületein buzgólkodó helybeli Dudás Gyula Múzeum- ćs Levéltárbarátok Köгével közösen tervezett kiadását, csakhogy a beálló gazdasági válság, az annak nyomán fellépő idült pénzhiány ezt a szép tervet is keresztülhúzta.

Aminthogy a zentai sajtónak, illetőleg az 1993-tól már önálló lapkém megjelenő Tiszavidéknek a Iétét is, amely az alapító községek közül újabb háromnak, továbbá az anyalapnak a támogatását is elveszítve a példányszámnak és a terjedelemnek (heti négy oldalra vailó) csökkcnésc és egyéves agonizálás után – a 25 éves évfordulót be sem várva – a múlt év végén – jobblétre szenderült.

Reméljük, nem örökre. Mert hogy a jelenlegi anormis helyzetben, ezer kisebb-nagyobb gondunk mellett is éreznünk kell a pontos és naprakész tájékoztatás hiányát helyi viszonylatban is. Még inkább érezni fogjuk, ha majd a társadalmi és gazdasági élet ismét normalizálódik, helyreáll. De hát annak rendeződése előreláthatóan a tájékoztatással kapcsolatos gondjainkat is megoldja.