Zenta pecsétje és címere

Második kiadás

Első kiadás: 1997.

A címert Felsenfeld Ignác után Tari László rajzolta

Zentát II. Ulászló magyar király 1506-ban kiadott kiváltságlevelével városi (civitas) szabadalmakkal ruházta fel, így a pecséthasználat jogával is. Az oklevél szerint a körpecsétben Szent Péter kereszt alakban elhelyezett kulcsai, azok felett egy virágzó kalász, fogantyúikban pedig egy-egy kecsege látható, körirata pedig ez: SIGILLUM CIVITATIS ZYNTHA. A pecsét feltehetőleg nem került használatba, mert mind a mai napig sem a pecsét, sem vele lepecsételt irat nem került elő. Ennek az volt az oka, hogy a városi jogállást 1514-ben a rendi országgyűlés nem cikkelyezte be, és miután a török 1526-ban a várost feldúlta, a majd másfél évszázados megszállás alatt a város faluvá süllyedt vissza, és pecsétje is feledésbe merült.

A török megszállás megszűntével Zentát újból betelepítették; előbb határőrvidéki sánc és falu (1701–1751), majd mezőváros (oppidum) lett. Ekkor ismét pecséthasználati jogot nyert, pecsétje a volt határőrvidék szimbólumaként egy ovális címerpajzsban álló, bal karjával kardot tartó, jobbjával ekevasra támaszkodó határőrt ábrázolt, amelyet 1848-ig használt, utóbb „SIGIL. PRIV. CORONAL. OPPIDI SZENTA 1751" körirattal. A körpecsét közepébe elhelyezett ovális címert a XIX. században a községháza bejáratának díszítésére kőből kifaragtatták, de még nem színezték, tehát ez még nem volt címer. Mivel e címerpajzs köpenyét a Habsburg kétfejű sas képezte, Bach abszolutizmusának bukása után a magyar provizórium bevezetésekor megváltoztatták, oly módon, hogy a körpecsét közepébe a magyar címert állították, amelyet jobb oldalról egy, a jobb karjában kivont kardot tartó huszár, bal oldalról pedig egy, a bal karjával ekevasra támaszkodó népfölkelő tart; a pecsétmező alsó részén dátum áll – 1861 –, körirata pedig: ZENTA VÁROS PECSÉTJE. Ezt a pecsétet 1902-ig használták.

Az országos címer használatát a város pecsétjében a belügyminiszter 1895-ben megtiltotta, ezért Zenta város képviselete úgy határozott, hogy felújítja, és egyben címeresíti az 1506-ban nyert, feledésbe merült címeres pecsétet. A felújítást és a címer használatát a király, illetve a kormány engedélyezte, azzal, hogy a javasolt címerrajzot az Országos Levéltár hivatalosan véleményezte. Ez az eljárás azzal ért véget, hogy a pecsét felújítására, valamint városi címer használatára I. Ferenc József 1900-ban engedélyokiratot adott ki. A címert a város tehát már 1900-ban használta, de a pecsétet csak 1902-ben vette használatba, s ezért a köriratba nem a királyi oklevélben meghatározott 1899, hanem az 1902. év került. Ezt a pecsétet Zenta hivatalosan 1920-ig, a címert pedig – időközönként hivatalos szabályozás nélkül is – mind a mai napig használja.