Visszaverődés

Vigh Rudolf a vajdasági magyar irodalomban – még ott is! – valahol a háttérben húzódik meg, onnan küld nagy ritkán üzeneteket egy olyan világról – a paraszti világról –, ahol szintén a háttérben, már-már a tásadalom perifériáján nagy emberi tragédiák zajlanak: elrugaszkodni egy ősi, önként vagy kényszerűségből vállalt életformától, elszakadni a termőföldtől, amely hosszú nemzedékeken át rabjává tette édesgyermekeit, de amelynek a vonzóerejét – akárcsak a föld vonzóerejét – lehetetlen leküzdeni. Ebből fakad a drámai küzdelem: az elkeseredett szándék a paraszti életforma föladására, áthágására akkor amikor a tárrsadalmi körülmények ugyan rég érettek erre, de korántsem „érett” meg erre a hűséghez szokott lélek. Vigh Rudolf „parasztnovelláinak” a hősei már nem a „külső” erőkkel, a „hatalommal” kerülnek szembe, hanem önmagukkal: megmaradni-e az önmagunk által húzott barázdában, avagy – egy „szép, új világ” csábításának engedve – átlépni ezen a küszöbön, örökre hátat fordítva neki. Szerzőnk tehát nem a közelmúlt paraszti sérelmeit „járja körül”, a beszolgáltatás szörnyűségeit ecseteli, hanem a szó szerinti mát írja, ugyanakkor azt, ami a parasztemberben – ha még lélekben az – örök.

Mint említettük, mindezt már-már észrevétlenül teszi. Alig-alig van jelen irodalmunkban, elvétve jelentkezik egy-egy novellával. Kötetete válogatott novelláinak gyűjteménye. S mintha szerzőnk teljes elhallgatásának a tanúi lennénk. Pedig Vigh Rudolf írói világa hiteles, eredeti, irodalmunkban egyedülálló. A szerző ezt a világot hitelesen ábrázolja.

NÉMETH István