A világjáró vadász

Ezzel a kötettel Szé­kely Tibor tizenhatodik művét kapja kézhez az olvasó. A neves világuta­zó – aki Szepesszombaton született, de há­romhónapos korában egy Kikindához közel fekvő bánáti helységbe került, jelenleg pedig Szabadkán él – ezúttal nagy elődjének, a sza­badkai születésű Vojnich Oszkárnak az éle­tével és munkásságával foglalkozik. Egy új, hu­mánus világnézet korai képviselőjét látja ben­ne, s olyan neves kuta­tók és néprajzi gyűjtők közé sorolja, mint ami­lyen Stevo és Mirko Seljan, valamint Dragutin Larman, Stanley kongói expedíciójának tagja volt. Élményei­ről, tapasztalatairól húsz év alatt nyolc vaskos könyvben számolt be; az utolsó abban az évben jelent meg, ami­kor vörös-tengeri hajóútjáról hazafelé jövet – 1915. május 18-án, öt­venedik születésnapján – egy Port Said-i szállodában mellbe lőt­te magát és meghalt.

A tragikus sorsú va­dászról ez az első terje­delmes életrajz. Már csak ezért is megkülön­böztetett érdeklődésre tarthat számot. Még inkább növeli értékét, hogy megírásakor a szerző nemcsak az egykorú lapok híradásaira támaszkodott, hanem szép számban idézett Vojnich Oszkár mindmáig kiadatlan levele­zéséből és tizenhat, do­kumentumértékű fény­képet is közöl róla és tőle.

A világjáró vadász méltán sorakozik Szé­kely Tibor többi mun­kája mellé, amelyek húsz nyelven jelentek meg. Ezzel köszönti az Életjel közelgő hetvene­dik születésnapja alkal­mából az ismert írót, aki az elmúlt négy évti­zed során minden föld­részen, 89 országban járt, s akinek művei nem kevesebb, mint 65 kiadást értek meg ed­dig.