Vers – 1980

Gulyás József szabadon asszociáló hosszú verse a szenvedély és az indulat iro­nikus formában való felszabadításában a széthullás meghatározó létélményét fogalmazza meg. Azt a világot, amelyről nem tudni, hogy ötven évvel korábban lett vége, vagy éppen akkor kezdődött, de nem hozott magával többet, mint a két semmi közötti folytonos körben járást, az értékek lepusztulását, széthullását. Moralizáló és egyben a pesszimizmus mélyéből kilátást nem lelő gondolatokat (élményeket) hoz felszínre a költő nagy ironikus (és mélyen tragikus) játékában. Kijelöli a pozitív értékhordozókat: „tervek! legfontosabb a forrás / a küszöb az otthon a család ” , hogy sorfordultával a tör­deléssel is jelzett pörölycsapásokként sorjázza az értékeknek a maguk ellentétébe devalválódását; közben a pozitív és a negatív (morális) töltetű szavakat asszonáncokkal is egybecsendíti: „a romlás / az üszög / a fondor / a csalás”

Asszociációs csapongása egészen kivételes. Egyik sorában még Gali­leiről szól, „aki feltalálta a Napot” , majd az akadozó szemételhordást teszi szó vá – óriási tereket nyitván a gondolat előtt. Ennek ellenére szövege mindvégig egységes marad, a motívumok ismételt felbukkanása átszövi a költeményt, bár a lendületes gondolatfüzért epigrammatikus kétsorosok törik meg.

Gulyás József nem alkalmaz hagyományos poétikai trópusokat, nála a verset szervező energia az erőteljes, szikár nyelvből, az asszociációs kész­ségből, a szarkazmussá is fokozódó iróniából és a csapongó szójátékok­ból táplálkozik, amit az ismétlődésekre alapuló szerkezet fog egybe. Egy-egy új téma kibontásának a reklámok, hirdetések, apróhirdetések szöveg­morzsái adnak lendületet. A zaklatott, véget nem érő versmondatok a kiábrándultság pesszimizmusának mélybe húzó súlyú megjelenítését fokoz­zák, elmondják, „hogyan is mentek végbe a dolgok / két semmi közt”.

Kórkép tehát Gulyás József hosszúverse, amelynek legfőbb értékei az élménydús indulat, a moralizáló gondolat, a nyitott szellem, a megvallott érzelem, a bölcs irónia, a felszabadult szójáték és a tudatos szerkesztettség, miként maga fogalmaz: „e vers nem felborult / tintásüveg / nem bak­ugrás sebtibe / a semmiből a semmibe”.

FEKETE J. József