Véres patkányirtás idomított görényekkel

Ezzel a kötettel, az ötödikkel, befejeződik Gion Nándor életműsorozatának kiadása. Ez a könyv az elmúlt években a sokat emlegetett, sok vihart kavaró, eddig autentikus kiadásból nem, csak kalózkiadásból ismert címadó mű mellett naplókat, interjúkat, fontosabb publicisztikai írásokat tartalmaz, némelyikük kötetben most olvasható először. Ezért az életműért, amely a szerzőt a huszadik század nagy magyar elbeszélői közé emeli, az ajándékért köszönet elsősorban őt, Gion Nándort illeti.

UTÓSZÓ

Az életmű ötödik, naplórészletekből, interjúkból, cikkekből, esszékből, könyvismertetőkből összeállított kötetét, annak ellenére, hogy az ún. járulékos, kiegészítő szövegeket tartalmazza, az írói opus szerves részének kell tekinteni, s mint ilyen, joggal számíthat a Gion-művek, regények és novellák olvasóinak érdeklődésére. Ezek a szövegek olvasói kíváncsiságunkat kielégítendő egyrészt életrajzi vonatkozásaikkal hozzájárulnak ahhoz, hogy emberként jobban megismerjük az írót, másrészt pedig – annak ellenére, hogy sem a regények, sem a novellák irodalmi/esztétikai megítélését nem befolyásolják – segít(het)nek abban, hogy közelebbi ismereteket szerezzünk a regényekkel és novellákkal kapcsolatban.

Kötetünk négy fejezetének szövegei háromféle műfaji besorolás szerint különülnek el egymástól. Azzal, hogy míg a naplórészletek és az interjúk tömbje műfaj tekintetében egységes, jóllehet a naplóregénynek is nevezett Véres patkányirtás… külön fejezet, addig az Egyéb írások cím alá sorolt szövegek között esszéket, cikkeket, jegyzeteket, hosszabb-rövidebb könyvismertetőket egyaránt találunk. Az előbbiek esetében nem mindegyik, de minden fontosnak tartott közlemény helyet kapott a válogatásban, az utóbbiak esetében pedig csupán keskeny résnyi betekintést kívántunk adni a szépíró Gion Nándor publicista és esszéírói, kritikusi tevékenységébe, s ennek megfelelően nem törekedtünk Gion publicisztikájának teljes(ebb) bemutatására, bár ez sem lenne érdektelen vállalkozás. De ez már kevésbé illene a vezérelvként választott szerkesztési koncepcióba, amely szerint az életműkiadás ötödik kötete elsősorban az író közelebbi alkotói, emberi megismerését lenne hivatott szolgálni, segíteni.

(...)

Részlet az utószóból