Vándorbotom meg-megtorpan

Sinkó Ervin költészete

Sinkó Ervin életművének középpontja: költészete. A látható életműben háttérben áll ugyan, hiszen a vers igézetében írói pályájának első tíz esztendeje alakult csupán, amikor két verseskönyve is megjelent, a felsza­badulás után azonban nem költőként affirmálódott, hanem regény- és tanulmányíróként, munkássága pedig a napló műfaját éppen úgy magába foglalja, mint az iroda­lomtörténeti monográfiát, a lapokban, folyóiratokban meg-megjelenő versei azonban csak kísérői erőteljes írói jelen valóságának. Ám mind nyilvánvalóbbá válik, hogy művészi világképének szövete lírai, hogy a „költői” kér­désköre ott van egész világa tengelyében. Ezt felismerni ösztönöz végletes szubjektivizmusa is, amely a versek­ben természetes kifejezési formáját találta meg – már a kezdő költő fiatal volta következtében – a kordivat szellemében. A versek tükrében tetszelgő költőt látjuk, akire (akárcsak a naplókból) a lírai hős eszménye néz­hetett vissza, semmitől sem zavartatva, sőt egészen köz­vetlen módon is, nem kényszerítve a versben vallomást tevőt, hogy önköréból kilépve, a „világgal” találja ma­gát szembe. Egy művelt úrifiú próbálgatja a versek el­ső sorozataiban a neki alkalmas magatartásformát és szerepet, a sajátos kivételességet keresi, hogy megkü­lönböztető jegyként belépője lehessen az akkori Sza­badka „művészi” köreibe. Kétségtelen, hogy egy kis Narcissus keresi helyét, amikor csokorba gyűjti a tízes évek érzelemképleteit, amikor a szabadkai Munkás­otthonba kezd járni, egyszerre engedelmeskedve kor­parancsnak és az apai ház elleni lázadás kényszerének – s évtizedek múltán (1928-as önéletrajzában) jó szív­vel emlegetheti Singer Bernátnak, a szabadkai rabbi­nak és Forgács Dezsőnek, a munkásvezérnek a nevét (az Optimistákban) a szabadkai munkásokéval együtt (a Szemben a bíróval című vallomásában 1935-ben) –, vagy amikor „idegen" voltára hivatkozva ennek külö­nösséget, „átkozottságot” illatozó virágát tűzi gomblyu­kába. Másként nem is történhetett. A tehetséges és érzékeny, korán megért, prófétai ihletű tizenéves Sinkó Ervinnek csak fel kellett markolnia a korszak kínálta olvasmányokat, és kiválogatni közülük, ami szenvedé­lyét táplálhatta.

(...)

Részlet Bori Imre utószavából