Vallani mindent?

"Az ősrégi, szókratészi intelem - ismerd meg magad - nemcsak a költők, de egyetlen prózában valló számára sem lehet közönséges didaktikus tanács, melyet vagy megszívlel, vagy nem. Szent Ágostontól Giordano Brunóig, Montaigne-től és Pascaltól Rousseau-ig és tovább, a „kis" és „nagy" vallóknak egyaránt központi, elsődleges problémája a maguk „változatokban igen gazdag, sokmódú, mérhetetlen élete". Hogyan tájékozódjék a „világban", ha a maga bensőjében sem tud eligazodni, hogyan keresse az „univerzális" dolgok értelmét, ha a maga parányi univerzumának sem ismeri mibenlétét, hogyan fogódzzon meg valamilyen egyetemes nyilvánvalóságban, ha ő maga sem más, mint megtestesült valószínűtlenség? - Ez az a tudott vagy sejtett, ösztönösen megérzett vagy egyértelműen felismert kérdés, amely a mindenkori vallót elsősorban a maga individualitása, bejárhatatlannak tetsző benső valósága bejárására és megnevezésére készteti; nincs olyan megnyilatkozó, akire kisebb vagy nagyobb mértékben ne vonatkozna Montaigne azon bevallása, hogy saját magát minden másnál többet tanulmányozza, mert ő a maga metafizikája és fizikája."