Úri világ Torontálban

A jugoszláviai Bánság XIX. századi magyar történelmének (abban pedig a művelődéstörténetnek) több mint egy évtizede, hogy leglelkesebb és leg­szorgalmasabb, figyelmét az élet sok jelenségére kiterjesztő feltárója, érté­kes munkát végző népszerűsítője Németh Ferenc, akinek előadásmódja nemcsak eredeti dokumentumokon alapuló, de az egykori dokumentumok felkutatása nyo­mán szervezett ismereteit általában élvezetes módon tudja el is mondani. Értesültsége nyomán állításai és leírásai mindig meggyőzőek, mint akinek bejárása van nemcsak a budapesti nagy közgyűjtemények dokumentumaiba, hanem szerencsés leleményű búvára is a múltnak, aki sok téves ismeretet korrigálva „az ismereteket új összefüggések fényébe” tudta állítani, s aki okmánnyal éppen úgy érvelni tud, mint fényképpel, rajzzal, tárgyi emlékkel. Ezek az erények jellemezték mind Fülep Lajos ifjúkorát kutatva és bemutatva, mind a magyar szecesszió hatásos becskereki vállalkozásának, a torontáli szőnyegszövés történetét megmutatva. Új gyűjtemé­nyének hét írása valóban Bánság magyar művelődéstörténetének egy-egy fejezetét képezi, hiszen tanulmánya szól bánáti főúri és úri kastélyokról, Nagybecskerek építészeti emlékeiről, két tanulmány mutatja be a főúri élet kedvteléseit (utazáso­kat messzibb tájakra és vadászatokat) Ferenc Ferdinánd, illetve Thallóczy Lajos, a híres történész alakja köré csoportosítva mondandóját. Tanulmánya szól a víz­építő Vedres Istvánról, aki Écskára látogatott, számba vette a bánátiak találmá­nyait a búvárhajótól az optikai folyadéklencséig. Az irodalomtörténethez pedig Vékony Náci bohém alakjának felidézésével közeledett.

BORI Imre