Új partok felé

A KEZDEMÉNYEZŐ

„A tanultsága tudósé, a hite költőé, a hevülete fiatal harcosé, a kritikája higgadt férfié, a szíve szelíd gyermeki, az energiája forradalma hősé. Szeged föispáni székébe az új Magyarországnak egy legtöbb értéket reprezentáló embere került.” (d. j.) címmel a Szegedi Naplóban megjelent írásában Móra Ferenc jellemezte így Dettre Jánost 1918. november 21-én. A (d. j.) Dettre akkor már ismerős monogramja volt, s a népszerű vezércikkekre emlékeztet.

Bori Imre A jugoszláviai magyar irodalom története című munkájának (Novi Sad, 1968) nyitó fejezeteiben pedig egye­bek között ez olvasható: „Dettre cikke négy pontba foglalja a vajdasági irodalom körüli problémákat és feladatokat, s megjegyzései voltaképpen a Szenteleky nevéhez fűződő couleur locale elméletének főbb tételeit is jelentik.” (31–32.) S lentebb így húzza alá e fölismerést: „Szenteleky nemsokára éppen a couleur locale prófétája lesz majd, s alapjában véve arra a szerepre vállalkozik, amelyet Dettre cikke kínált fel.” (32.)

A Móra és Boni által jelzett jelentőség foka meglepő lehet annak, akd néhány idézetből ismeri Dettre János mun­kásságát, de tejesen jogosnak bizonyul, ha a pálya és a szerep egészét nézzük. Nagyon indokolt tehát az a sürgetés, hogy irodalmunk autonómmá válásának ezt a homályba vesző útegyengetőjét, kezdeményezőjét közelebbről is megismerjük. Nem volt igaza szépíró, de amit szervezőként, szerkesztőként és újságíróként alkotott, teljesen beleépült irodalmunk alap­jaiba, s pályáját tanulmányozva irodalmunk személyekre le nem bontható összetevőit ismerhetjük meg. Azokat az erő­feszítéseket, melyek irodalmak kezdeteinél legalább olyan fontosak, mint a művek.

(Részlet Dér Zoltán Utószavából)

Dettre János 1920 és 1925 között kez­deményező szerepet töltött be a vajdasági magyar szellemi élet kialakulásában. Az őszirózsás forradalom napjaiban Szeged kormánybiztos főispánja volt; a forradal­mak bukása után, az ellenforradalom elől menekülve jött Szabadkára a társadalmi változásokat előkészítő magyar politika képzett és elkötelezett képviselőjeként. Nagy tapasztalatokkal és egy fájdalmas vereséggel az idegeiben, gondolkodásában – éppen ezért lehettek kezdeményezései megfontoltak és felelősséggel teljesek. In­nen érthető, hogy a bénaság és zavar ál­lapotában ő találta meg először az új helyzetben lehetséges termékeny maga­tartást, a cselekvés módozatait. A jugo­szláviai magyar irodalom külön történeté­nek alig van olyan kérdése, melyet a kez­det kezdetén föl ne vetett volna, s vála­szaiban sok olyan elem van, mely máig ható érvényű. Ez a kötet a nálunk végzett munkáját tükrözi, itt megjelent írásainak javát tartalmazza.