Ugart kell törnünk

"Íme, itt vagyunk és megindulunk. Szűkösen, szegényesen, de hitesen, bíborló bizakodással megyünk, menetelünk, és hisszük, hogy boldog holnapok lesznek útjelzőink. Célunk tiszta, akarásaink nemesek, a kultúra komoly és becsületes munkásai szeretnénk lenni ezeken a hasábokon és ezen a lapos, tunya, tengeri-termékeny földön, ahol élünk, küzdünk, álmodunk - írta a Vajdasági Írás első számának programadó cikkében Szenteleky Kornél, majd így folytatta: - Tükre szeretnénk lenni e zsíros földdarab mostohán mellőzött szellemének és minden kulturális megmozdulásnak. Reprezentatív szemléje szeretnénk lenni a Vajdaság magyar kultúrájának."
Amikor a folyóirat feladatait - mint ő mondja: kötelességeit - sorolja fel, elsőként említi a "szoros és megértő kapcsolatot" "a szerb-horvát kultúrával": ezt a feladatát a Vajdasági Írás első számától az utolsóig következetesen végre is hajtotta. Nem feledkezett el természetesen a szerkesztő a hazai magyar írókról sem: '"A Vajdasági Írás közleményeinek zömét azonban eredeti írások teszik... Tisztán, színesen és szabadon akarjuk adni önmagunkat, mondanivalóinkat mint boldogan buzogó, gát nélküli álom."
Szenteleky érezte az adott helyzet fonákságait, ezért sejteti, hogy a kényszerűség igájában nem lehet majd mindig tettre váltani elképzeléseit: "A valóság ridegen gyúrja át a vágyakat, az élet csupa megalkuvás... A lényeg a hitünk, tiszta törekvésünk, áhítatos munkánk, rajongó együttérzésünk."
Hogy Szentelekynek és társainak mit sikerült prózai írásaikban, verseikben, tanulmányaikban, vitáikban, kritikáikban, műfordításaikban megvalósítaniuk programjukból, arról a mai olvasó ebből a kötetből győződhet meg.
A Vajdasági Írás anyagából készült válogatás dokumentuma egy kornak, de mindannyiunk tiszteletre méltó öröksége is. A "szűkösen, szegényesen" induló folyóirat - mai folyóirataink egyik őse - élő értékeink jobb megbecsülésére is int.