A túlsó part

A ​felszabadulás után egy tiszántúli faluról, Tiszasorról írtam könyvet, hogy hírt hozzak az első esztendők gyötrelmes útkereséséről. A könyv Vihar a Tiszán címmel jelent meg 1951-ben. Húsz évig érlelődött, dolgozott bennem tovább a téma. Mi is lehetett azóta Jani gyerekből, a volt kisbéresből? És hogyan merre fejlődött tovább Tiszasor lakóinak élete az ötvenes esztendők során és után? Izgalmas korszak ez, hiszen az elmúlt húsz esztendő a falu átalakulásának legdöntőbb időszakát öleli fel.
A túlkapások, egyéni sorstragédiák, önmarcangoló vívódások korát. Így érkezett el 1956 ősze, amely felszínre hozta a fojtott indulatokat. Tiszasoron fegyver is dörrent egy éjszaka, meggyilkolták a párttitkárt! Ki volt a tettes? Jani tudja, csak ő látta. De tehet-e vallomást, amikor szereti a gyilkos lányát, Erzsikét? Le kell győznie a szerelmet, önmagát, s amikor visszatér a faluba mint mezőgazdász, meg kell vívnia harcát szüleivel és a visszahúzó maradisággal is. Így érkezik el az a viharos közgyűlés, amikor elnökké választják. Az ő életének változásai a falu életének változásait tükrözik. Varga Nagy János alakjában próbáltam megmutatni azt a roppant fejlődést, mely a sárból, a sötétségből kivezette, a napfénybe lendítette a magyar falut. Arra az útra, amely jelképesen a teljesebb élet felé, a túlsó partra vezet…