Túliratok

Próteuszi játék

A túliratot irodalmi műfajkísérletként 2006-ban a zEtna webmagazin népszerűsítette meghívott kortárs költői segítségével (http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/104). Az egyetlen verset több szerző által újragondoló poétikai játék módszerét Tóbiás Krisztián megfordította, ő egyedül egészítette ki, látta el pótlásokkal, duzzasztotta föl, értékelte újra több szerző költői művét. Ezen szándéka olyannyira sikerült, hogy az eredeti szövegsorok nem váltak vendég­szöveggé költeményeiben, hanem tökéletesen integrá­lódtak Tóbiás költői világába és poétikájába. Úgy tűnik, mintha nem is ő folytatna próteuszi játékot, hanem a versekbe idézett szerzők öltenék fel az őket megidéző költő álarcát és idomítanák soraikat Tóbiás verseihez. Egyebek közt e megfordított poétikai játék hozadéka a tökéletesen egymáshoz illeszkedő verssorok és a köztük megképződő harmonizált logikai kapcsolat, ami révén voltaképpen két műalkotás gazdagítja egymást, és a for­rásszövegeket magába olvasztó költői megszólalás új poétikai minőséget alkot.

A költői beszéd alaphangját az első túlirat, legismer­tebb keresztény imánk, a Miatyánk gazdag kiegészítése adja meg. Az etikai, morális, mindenekfölött emberi kér­dések körüljárása a következő versekben is hangsúlyos. A költő több évszázad magyar költészetéből választott alapszövegeket, és azokat egytől egyig a jelenkor embere által a világról, létről, emberi habitusról alkotott világ képpel felelteti meg. Ezen eljárás mentén kerül napvilágra az akár évszázadokkal korábban keletkezett költészeti alkotások időszerűsége, mindenkori időtálló mivolta, és bármennyire különösen hangzik: modernsége. Tóbiás Krisztián a versolvasás hermeneutikájából teremtett po­étikai alapvetést, mondhatnánk, versolvasó gyakorlatát, interpretációs készségét lombosította alkotómódszerré.

A költői játékból kibontakoztatott versteremtés véresen komoly poétikai gyakorlattá terebélyesedett a Túliratok szerzőjénél, aki hol frivol, hol profán, de leginkább ironi­kus a költeményekben megfogalmazott morális tartalmak és a jelen realitásának szembesítése során.

Fekete J. József